|
Kirándulás a Pilisben (2006 tavasz) 2. rész: Rám-szakadék
NeMo 2006.05.14. 15:01
 |
Mint írtam, a hagyományőrző iskolai szünetet kihasználó családi csavargás bázisa 2006-ban Dobogókő volt. Rögtön az első napon a gyerekeknek ( ekkor 9, ill. 6 évesek) szöget ütött a fejébe, milyen is lehet a Rám szakadék, és bizony addig rágták a fülünket, míg a végén beadtuk a derekunkat. Az időjárás továbbra is kedvezőnek bizonyult, így hát "Kalandra fel" felkiáltással nekivágtunk. |
RÁM SZAKADÉK
2006 Húsvéti szünet
|
|
Dobogókőről lefelé megpihentünk egy kicsit a madarakat hallgatva. Itt, a szintkülönbség miatt - jó 300 méterrel lehettünk már lejjebb - már megjelentek a rügyek, zöld levélkék, lombcsipke. |
Persze a nagy lelkesedés hamar alábbhagyott, a gyerekek (Rita akkor 6, Zsófi 9 éves volt) elfáradtak, és kicsit nyűgösen és türelmetlenül szerették volna, ha elérjük végre azt a várva-várt szakadékot. A pihenőnket követően aztán némi jelek mutatkoztak arra, hogy valahol a közelben lehet az a bizonyos, híres-neves megnézni vágyott szakadék.
|
Ez még csak ízelítő.
|
Hol van még a szakadék!
|
Nos, a pici lábak hamar elfáradnak!
|
|
|
|
|
Végül elérkezett a várva-várt perc, és megpillantottuk a szakadékot. igen ám, de enyhén szólva is úszott a sárban, a tavaszi esőzések nem múltak el nyom nélkül! Némi tanakodás után meghoztuk a döntést: Gondoltuk, hogy mi felnőttek, benézünk egy kicsit a szakadékba, aztán visszafordulunk, de kicsit másként alakult. Gyerekeink szeme csillogóvá vált, nyoma sem volt már fáradtságnak, és csak nyaggattak, nyaggattak, hogy menjünk! Hát igen... A kaland íze... bizony nekem sem lett volna kedvem visszafordulni! Így aztán... végül belevágtunk egy 6 és egy 9 éves zsivánnyal életünk egyik legkalandosabb felfedező útjába.
 |
 |
 |
|
"De hát ez tök jó!"
(kicsit sáros ugyan,
és valljuk be, a cipőinket
nem erre gyártották!)
|
Azért...
ha már itt van az ember
ezt nem lehet kihagyni!
|
Na de...
hogy lehetne
száraz lábbal megúszni???
|
|
|
|
|
 |
Hááááát ... valahogy így , â
meg így >>>
csak egy kicsit fárasztó!
<<< Anyuuuuuuuuu!
|
 |
|
|
|
|
Nadrágszárakat felhajtani!
Ki a fene szeret farmert mosni?
|
Pihenésképpen egy kis dagonyázás...
|
Hűűűűűűűűűűűűűűűű!!! Anyuuuuu! Idesüss! Egy PATAK!!!!!
Nna, a patak az tényleg itt van... Mellesleg egy gyönyörű kisebbfajta vízesés is! No de most hogy a csudába lehet itt lejutni? (Visszafordulni már nehézkes lett volna!) Mi jár ilyenkor a konok felnőtt fejekben? Nnnnnna, ez egyre jobb! De azért tegyük hozzá a másik felét is: viszont csudaklassz, és mellesleg gyönyörű is!
Végül megleltük a módját: A Pilisi parkerdő igazgatóság gondossága folytán itt is, ott is a sziklafalba erősített korlátok várják a kalandvágyókat.
Némi sár a kezeken... Ha lemossuk, tiszta lesz, ámde a patak kissé jegeeeeeeees!
És csak mászunk, és mászunk (még jó, hogy lefelé!!!
Valljuk be: lehet, hogy a Grand canyon monumentális, de azért ez sem kutya, viszont nem kerül egy vagyonba odajutni!
Néha érdemes egy kicsit megállni a sok mászás közt!
|
És ha jók körülnézünk...
|
nem csak a kezünkről mossuk le
az újabb adag sarat...
|
akkor csudákat lehet látni!
 |
 |
 |
|
Na nem mondom, ez a létra kicsit megviselt, ugyanis jól fejlett tériszonnyal vagyok megáldva! Becsületemre legyen mondva, leküzdöttem!
Persze más kérdés, hogy a létra alján az addig óvott cipőinket némi attrocitás érte, ugyanis az első 3-4 lépcsőfokra gyakorlatilag rázuhog a vízesés nem kevéssé jeges patakvize. No sebaj, majd megszárad!
|
Túl a nehezén... ez már pihenőnek számít az előzőekhez képest!
|
De azért ne higgyük, hogy veszélytelen!
Az egyik szurdokvölgy csücskében fakereszt figyelmeztet az itt pórul járt, óvatlan természetjáróra.
Búcsúzóul egy kis vízeséssel köszön el a vadregényes táj,
aztán megszelidül és ismét a megszokott pilisi kép tárul elénk.
A képek eredeti nagyságukban megtekinthetők: Rám szakadék 2006 >>>
Átszerkesztve: 2014.02.13.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
