Magamról / From Me

Sok dolog történik "véletlenül" az életünkben, ám azt kellett, hogy tapasztaljam ezek a dolgok nem véletlenek, sorsszerűek, helyük van mindig a fejlődésünkben. Mármint a lélekében.

Azt tanították nekem, hogy segítsek. Mindig és mindenkinek, válogatás nélkül. Igyekszem. Orvos lettem és azon ritka állatfajba tartozom, aki igyekszik a hivatását magas szinten nyújtani mindazoknak, akik hozzá fordulnak, vagy hozzá kerülnek a véletlen és a beosztása alapján. Jó sokan is néznek ezért totálisan agyalágyultnak... de úgy kell nekik!

Akik hasonlóan gondolkodnak hozzám, azokból idővel barátok válnak... és ez így van rendjén.

Hallgatni és meghallgatni művészet... Én meghallgatom mindazokat, akik megbíznak bennem, a barátaim viszont engem hallgatnak meg, ha arra van szükségem.

Azt tanították, hogy ne hazudjak... nem is tudnék.

Azt tanították, hogy a boldogság nem egyenlő az anyagi javakkal... és ez így is van, nézzétek meg, hány milliárdos menekül alkoholhoz, kábítószerhez, vagy lesz éppen öngyilkos... vagy nézzétek, ahogy egymást tiporják a Karácsonyi nagy bevásárlási lázban az emberek... ez a boldogság? Nekem a gyerekeim és barátaim mosolya a boldogság, vagy azoké a betegeimé, akik rám mosolyognak, mert kaptak tőlem valamit, amit mástól talán nem... azt, hogy emberszámba vettem őket... Boldogság a tavasszal fújó lágy szellő, vagy a madarak éneke, a tündérek röpte, a játék, a nevetés, a lombjukat bontogató fák, a vizek ezüstje, a tavaszi csillagvirágok és az őszi, ezüstszínű vízben felcsillámló sárga és vörös levelek. Kell ennél több? Ha tehetném, átölelném a világot... mert szeretem az életet, az embereket és a természetet, és mindez ingyen van...

Vonattal és busszal járok és sokat gyalogolok. Szeretek sétálni... és néha, amikor egyedül vagyok, csodálatos szavak muzsikálnak a fülemben és ezeket leírom. 

Rengeteg hobbym van... sokszor kérdezik tőlem, hogy akkor mikor alszom? Mert a munkámmal együtt jár a havi 6-7 bennalvós ügyelet és nem a lebzselős napokat szoktam választani, mert nem szeretek unatkozni... Zene, főzés, barkácsolás, varrás, gyöngy, fotók, versek… és ami épp jön, mert annyi izgalmas dolgot lehet csinálni!

Igazi kincseim a lányaim. Hárman vannak. (1989, 1997, 1999)

És aki elolvasta mindezt és esetleg még többre is kíváncsi, nem zárkózom el új barátságok elől, legfeljebb várnotok kell a válaszra, mert nem mindig van időm a számítógép elé ülni.

Ha kedvet kapsz, keress:

Szeretettel: NeMo