Milyen az ideális férfi?2014.02.02. 11:19, NeMo - dr Nemessányi Mária
Riportalany a családom
Riporter: Csízi Ágnes
Nők Lapja Café - 2014. 01. 14.
Három generáció, egy kérdés: Milyen az ideális férfi?
(A képen balról jobbra lányom, Nemessányi Éva, édesanyám, Nemessányi Lászlóné sz. Csepreghy Éva és sógornőm, ifj. Nemessányi Lászlóné sz Rudnai Katalin)
„Legyen legalább olyan érett, mint én”
Nemessányi Éva (24)
A belső értékek a legfontosabbak, de azért a külső is sokat számít. Annyiban mindenképpen, hogy megfeleljen az ideáidnak. Az elvárások minden téren persze sokkal nagyobbak, mint amit végül megkap az ember. Manapság a korombeli fiúk eléggé „el vannak eresztve”, gyakran modortalan a stílusuk. Furán hangozhat, de épp emiatt egyáltalán nem korombeli srácot képzelek magam mellé. A legutóbbi barátom nagyjából velem egyidős volt, és nem akarok senkit megbántani ezzel, de érettebbnek éreztem magam nála. Fontos, hogy egy fiúnak ne csak a bulizáson járjon az esze, vagy ha elmegy mellettünk egy csinos lány az utcán, akkor ne az ő feneke után forogjon. Szerintem egy 24 éves fiú még egyáltalán nem gondol arra, hogy megállapodna. Én viszont már igen... Nehéz ismerkedni, legalábbis nekem. Nehezen bízom meg emberekben, nem könnyen nyílok meg, holott egy ismerkedés azon alapszik, hogy az emberek elkezdenek beszélgetni. Én nem vagyok nagy bulizós, egyszer például egy szaunában ismerkedtem meg egy sráccal. Első lépést eddig még nem tettem, de ha nagyon olyan lenne a helyzet, akkor megpróbálnám.
„Legyen hasonló értékrendje”
Rudnai Katalin (45)
Az, hogy kit látunk vonzónak külsőre, az nagyon változó egyénileg, és sok mindentől függ. Részben kémia, azt is mondják. Szerintem nincs objektív ideál. Az számít leginkább, hogy legyen hasonló kulturális és szociális háttér, a hasonló világnézet és értékrend pedig jó alapot biztosíthat egy hosszú távú kapcsolathoz. Kellenek persze az egyéni különbözőségek is, hogy izgalom is legyen a kapcsolatban. Ma már tudom azt is, hogy hiába találunk „egy ideálist”, a kapcsolatot ápolni kell minőségi idővel, különben felőrlődik a hétköznapi problémákban. Régen azt gondoltam, a szerelem mindent megold, legyőzi a nehézségeket, és garancia a boldogsághoz. Ma már tudom, hogy ez nem igaz. Ami pedig a partner megtalálását illeti... Azt látom, hogy különböző korú, 30–55 év közötti, szerintem okos és csodálatos nők nem találják a párjukat. Itt valami nagyon nincs rendben.
„Ne akarjon birtokolni”
Nemessányiné Csepreghy Éva (79)
A külső megjelenésnél mindig fontosabbnak tartottam, hogy az érdeklődési körben hasonlóság legyen, szeresse a szépet, ne legyen erőszakos és rámenős se. A nagyon kisportolt és hiú férfiakat sosem tudtam értékelni, még kevésbé azokat, akik a világ közepének érzik magukat. Jó, ha létrejön az őszinte párbeszéd, ami mindkettőnknek jó, és mindkettőnket előbbre visz. Nekem mindig nagyon fontos volt az is, hogy a férfi ne akarjon birtokolni: társnak tekintsen, ne pedig tárgynak, akivel csak akkor foglalkozik, amikor neki tetszik. A férjemben mindezt nagyon jól megtaláltam. Akkoriban több lehetőség volt ismerkedni, mint most, pedig én lányiskolába jártam. Viszont volt például tánciskola, kialakult egy kisebb csapat, túrázni jártunk, hangversenyre és operába (férjemmel is egy hangversenyen ismerkedtünk meg). Idősebb barátaim mutattak be egymásnak, fél évvel később már meg is történt az eljegyzés. Ő sajnos fiatalon halt meg... Azóta lett volna több lehetőség ismerkednem, de szorosabb kapcsolatra nem gondoltam. Valószínűleg azért, mert nagy a család, nem is hiányzott. Most már kicsit későn jönne olyan férfi, aki levesz a lábamról, bár igaz, több olyan történetet hallottam, ahol nagyon is jól sikerült egy késői kapcsolat szép, közös öregkorral.
NLC eredeti cikk >>>
Az én véleményem:
dr Nemessányi Mária (50)
Viszonylag könnyen tudok nyilatkozni ebben a témában, mert megtaláltam a számomra ideális férfit. A dolognak két szépséghibája van: Egyrészt számára nyilván nem én vagyok az ideális nő, tehát soha nem volt szerelmes belém, másrészt, mivel ma már tudom, hogy létezik az a férfi, aki minden elvárásomnak megfelel, az én mércém került túlságosan is magasra. Minden nehézség ellenére fel tudtam vállalni azt amit érzek, és hosszú idő alatt egy nagyon bennsőséges baráti kapcsolat alakult ki köztünk. Ahhoz képest, hogy ő nem hitt a férfi és nő közti barátság létezésében, azt gondolom, ez hatalmas eredmény. Ez az emberi kapcsolat számomra létfontosságú.
Hogy milyen is az ideális férfi? Természetesen fontos a külső megjelenés, de az elmúlt tíz év folyamán bebizonyosodott, hogy kisebb pocakkal és ősz hajjal éppolyan vonzónak találom álmaim férfiját, mint amikor megismertem. Nem a külsőségek vonzanak hozzá, hanem az a belső értékrend, etalon, ami szerint él. Mellesleg ebben csaknem az első helyen áll a hűség, így soha meg sem próbáltam megbolygatni a társkapcsolatot, amiben él, bár sokkalta könnyebb utat jelentett volna számomra. Az értékrendben az empátia és őszinteség következnek, ez a három legfontosabb tulajdonság, ami miatt mind a mai napig tisztelem és nagyra becsülöm legjobb barátomat. Fontos az is, hogy az első pillanattól kezdve részéről ott volt az elfogadás, ami azt gondolom, neki is egy nehéz utat jelentett.
A társkapcsolat legfontosabb alappillére véleményem szerint az a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, ami által minden jó és rossz tulajdonságával együtt el tudjuk fogadni a partnerünket. Enélkül az egyik fél előbb, vagy utóbb óhatatlanul felülkerekedik, és a kapcsolat "tréfás kibaszás" formába megy át, az egyik fél rabszolgává degradálódik, míg a másik kiskirályként uralkodik.
Fontos a közös érdeklődési kör, a kultúrális és politikai egyetértés, de ennél jóval fontosabb az együtt töltött minőségi idő, amikor csakis egymásra figyelünk, és meg tudjuk oszatni minden problémánkat és örömünket.
Sokszor voltam szerelmes, és éltem házasságban is (17 év együttélés 1993-2010), így azt is pontosan tudom hol buknak meg a társkapcsolatok: A testi vonzalmon, szexualitáson alapuló kapcsolatok eleve kudarcra vannak ítélve, hiszen ez a vonzódás időleges, csupán néhány évig él az a kémiai reakció, ami fenntartja. Amennyiben a kapcsolat nem alapvető lelki értékekre épül, idővel megbukik.
A mai világ nem kedvez a komoly társkapcsolatok kialakulásának, és ezt nem csak a partnerkapcsolatokra, hanem a baráti kapcsolatokra is értem. Az ismerkedés egyre inkább beszűkül a munkahelyekre, néha a barátom barátjának barátja típusú kapcsolatokra, de leginkább az internetre. Az utóbbi ismerkedési formát meglehetősen veszélyesnek találom, hiszen az írott kapcsolati forma bármit elvisel, a valótlan állítások áradatát is, aztán a személyes megismerkedéskor derülnek ki a turpisságok, sokszor a hazugságok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
