Új törvények, új ügyeleti szabályozás

Akár jó is lehetne... némi jóindulattal. De nem az.

A legújabb, ún. jogharmonizációs törvények újabb jövedelemcsökkentéshez vezetnek az egészségügyi dolgozóknál.

Szép idea, hogy ne dolgozzunk többet heti 72 óránál. Az is szép elgondolás, hogy ügyelet után menjünk haza pihenni. Én is örülnék neki, ha nem vezetne a jövedelmem jelentős csökkenéséhez. De oda vezet.

Ugye, mint minden halandó alkalmazottnak, a havi munkaidőnk nekünk is havi 176 óra lenne.

Ha ügyeltünk, eddig minden ügyelet után reggel folytattuk a munkát és rendszerint délután 4-kor, vagy még később mentünk haza, vagyis 32 órát dolgoztunk. Ehhez jöttek a hétvégi 24 órás ügyeletek, ez havi 4 hétköznapi, 1 hétvégi ügyelettel heti 62 óra, 2 hétvégi ügyelettel 68 óra heti munkaidőt jelentett átlagosan (no meg a soha ki nem fizetett napi 1-2 túlórát).

Az ügyelet a legtöbb esetben nem arról szól, hogy minden egyes percét végigdolgozzuk, bár természetesen előfordulnak ilyen napok is. Rendszerint akad pihenőidő, 4-6 óra alvás is belefér, néhány peches, vagy frontos naptól eltekintve. Persze utóbbiak esetén a főnök eddig is hazaküldött mindenkit, hiszen a gyógyításhoz valóban tiszta fej, lélekjelenlét és összeszedett gondolkodás kell.

A mostani helyzet: ugyanannyi ügyelettel ügyeletenként másnap 8 óra esik ki, mert reggel kötelező hazamenni. Akár fáradt vagyok, akár nem. Akár aludtam, akár nem.

Pl az én esetemben ez 4 hétköznapi és 1-2 hétvégi ügyeletet jelent, 32 munkaóra mínusszal, vagyis ennyivel kevesebbet fogok kézhezkapni.

Persze, vállalhatnék két ügyelettel többet (???????)

És a három gyerekem?

Merthogy ők délelőttönként, amikor kényszerpihenőre haza kell mennem a törvény szerint, nincsenek otthon...

Ragozzam?

Számoljanak.

Elmehetek egy másik magyar kórházba ugyanígy éhbérért dolgozni, ügyelni, esetleg egy harmadikba is, és megpróbálhatom kisakkozni, hogy a heti 72 órát nem lépem túl... ámde a jövedelmem így is legfeljebb csak eléri az éppen elégséges szintet.

Ha a 72 óra heti munkaidőt nem akarom túllépni, és pénzt is szeretnék keresni, egyetlen lehetőségem marad:

Én, aki mindig a magyar betegek ellátásán fáradoztam és ezt tartottam hivatásomnak, ha fenn alkarom tartani a családomat és még esetleg élni is szeretnék, nemcsak vegetálni, elmehetek esetleg külföldre dolgozni.

Nos, lehet, hogy az államnak ez a célja, de továbbra sem tartom helyesnek... csak sajnos égetően szükségesnek.

Azonban, ha a törvény arra irányult, hogy kipihentebbek legyünk, nem kellene bennünket heti/kétheti hosszas utazgatásokra kényszeríteni, vagy több munkáltatónál ügyeletekre kényszeríteni minket, hogy még fáradtabbak legyünk.

Még egy kis adalék, mint európai jogharmonizáció:

ANGLIA.

Európai Uniós Tagállam.

A következő hirdetés jelent meg az Orvosi Kamara hírújságjához csatolva, csak a munkaidőt és a vele járó bért másolom ide, de érdemes a jogharmonizáción elgondolkodni:

Első héten hétfő déltől következő hétfő délig 168 óra ügyelet, második hét szabad, és így váltakozva tovább. Fizetés: bruttó £3700 (kb. 1 490 000 Ft) /4 hét.

Nem kommentálom... Állambácsi már megint egy olyan törvényt hozott, amelynek köze sincs a jogharmonizációhoz, csak éppen így szebben hangzott.

Önök szerint mi a megoldás???

Ma egy kétkezi munkás többet keres, mint egy orvos.

A szakdolgozók éhbéréről pedig jobb nem is beszélni, alig haladja meg jelenleg a létminimumként megállapított összeget...

S.O.S.

Maholnap nem marad gyógyító, ápoló személyzet Magyarországon!!!