|
Toronyóra, meseóra
2016.12.06. 21:30
Valahol, mindehol,
egykor, mégis bármikor,
játszva, mégis komolyan,
vidáman, vagy komoran,
Tik-tak,
ding-dong.
Volt egyszer,
ahol nem volt:
Egy toronyóra múlatja az időt,
vagy éppen az idő múlatja őt,
amint ciripeli mélán a percet,
óránként kongat, néha meg serceg,
zökken, majd akadozva nagyot köhint
a mutatója időnként bólint,
hisz öregszik ő is, mint én,
nem örök szerkezet terén
fogaskerék törik, meg-megáll,
óraszíve lassulva kalapál.
Tik-tak.
Ding-dong.
Zsong még a nóta,
öreg óra.
Az én fogaskerekem is kopik,
az agy fog, de a láb sokszor botlik,
mégsem öregszik a szívem,
duruzsol napestig híven,
hogy szeress, csak szeress.
Mert bár sokszor nem érdemes,
mégis csak ez értelmes.
Tik-tak
Ding-dong.
Zenél a lélek,
itt vagyok, még élek.
Ragadd meg a napot,
semmi sem a tied,
Birtoklás, hatalom,
árnyak és lidércek,
csak a szíved
fényes kincsed;
csak a szeretet.
Mondd hát, míg teheted:
Itt vagyok, szeretlek!
Tik-tak
Ding-dong.
Ölelj meg, szeretlek,
fogadj el ilyennek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
