Április bolondja

Hárommal ötven fölött

az ősz beköltözött

volna hajamba,

de kajakra.

A fodrász nyírt és festett,

és feslett ruháim

újra cseréltem,

vadonatra.

És mert magányra jutott,

az elme elfutott

flúgos futamra;

Üres járat.

Biztos kezekkel ütött

billentyűzet fölött

trillát játszottam,

zongorásat.

Kocka lettem? Talán. Bár

néha, mikor léha

agyam még lázad

(ne mérj lázat!),

alkotok verset, gyertyát,

írott tojást, ételt,

vagy egyéb tételt,

pirkadatig,

és ha bánatos lennék,

magam kinevetem

apró tréfaként -

balfék, van mit!

A kedvem nevet, vagy sír -

változó április -

de süt a nap még

talán délre,

akkor is, ha délelőtt

zordonan havazik,

szivárvány ível

könny - esőre.

Kopár szirt oldalán is

zsenge élet fakad,

dacolva kacag,

virít, éled,

Főnix vagyok, repülök,

könnyem gyógyít téged,

hamuvá égek,

mégis élek.

Tavasszal új erőre,

kapva ismét szállok;

tréfás április,

bolond lélek.