|
Békétlenül
2015.03.05. 00:43
Békétlenül
Leszállt az est.
Egy tündér csillagot fest
az égre, de mivégre
a szó, a szív, a gondolat,
mivégre a küzdelem,
víz, tűz, föld, levegő
ahogy küzd bennem,
legyőzve hullok a porba,
sárba tiporva,
nincs többé kegyelem.
Komor önfegyelem
ránt depresszióba,
hallgatni kényszerül a szó,
ha nincsen válasz, mire jó
a papírra, levélbe hulló
sok betű? Keserű
lett a kenyér.
Nyitott tenyér
simít álmomban,
ahogy szaggatottan
szakad fel a szó:
szeretni mire való?
Egy tündér
csillagokat fest az égre;
Ahogy az est ideér,
talán vele száll a béke.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
