2014. Április 5
Éveim száma ma lett ötvenegy,
sikereim száma maradt nulla,
ha nincs öröm, mert elköszön, elmegy,
nem vagyok más, csak eleven hulla.
Fejem felett már csak az éjsötét,
csillagok hullottak sebet fúrva,
bambán bámulom az ég ködét,
világtalan, sötét tóba fúlva.
Kiváló orvos lettem, de minek?
Főnökeim lábtörlőnek néznek,
embert mentek az üres semminek,
kőkemény kárörvendő az élet.
Lelkemnek másik fele itt hagyott,
kalandos kedve távolba húzta,
testem ép maradt, lelkem megfagyott,
tündérszárnyaimat porrá zúzta.
Éveim száma ma lett ötvenegy,
azt kívánom, több tövis ne legyen!
Boldogság nélkül minden tönkremegy;
hadd hajtsam örök álomra fejem!