|
Tavasz nélkül 2. verzió - szonett
2014.04.04. 23:51
Tavasz nélkül 2.
Szerelmes madárdallal köszöntött be a tavasz.
Piruló tulipánok ringták édes táncukat,
fejem felett a felhők, mint megannyi kiskamasz,
álmodva száguldoznak, földre dobva láncukat.
Mézterhes játszi szellő borzol csipkés ágakat
hogy kacéran bújjon zöld ruhájuk alá fújva,
meleg fuvallatával szelíden szít vágyakat,
az út szürke porába virágot vegyít újra.
Csak az én egem komor. Magányos láthatárom
fekete felleg fedi, ádáz éji köd takar,
nincs értelme a létnek, szemem színpompára vak.
Létem fojtó rémálom, kiutam nem találom,
hiányod szűköl bennem, éjlidérc, forró érc mar,
táncom ábránd-ének, semmivé porló szavak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
