Finom és illatos. Hagyományait, kultúráját is érdemes megismerni! Ebben a cikkben a tea történetéről olvashatsz: India, Kína, Ceylon (Sri lanka)

A tea – Srí Lanka legfontosabb exportcikke

Kína és India után – bár területe hozzájuk képest elenyésző – Srí Lanka a világ harmadik legfontosabb teatermelő országa. Az angol uralom idején, 1870-ig a kávé volt a legnépszerűbb haszonnövény a szigeten. Ekkor egy gombaféle megtámadta, és rövid idő alatt elpusztította a kávéültetvényeket. Mivel a sziget egyes részein az éghajlat kedvező a teacserjék számára – egész évben egyenletesen eloszló csapadék, 15–20 Celsius-fokos átlaghőmérséklet –, a kávécserjék helyére teacserjéket ültettek.

A tea Kínából és Indiából származik. A kínai típus 1–3 méter magas cserje sötét színű levelekkel, az indiai 10–20 méter magas fa világos színű levelekkel. A két teanövény felfedezését is két külön legenda meséli el. A kellemes ízű ital születését a kínai hagyomány Krisztus előtt 2737-re teszi. A kínaiak korán felismerték, hogy az ország déli vidékein az ivóvíz könnyen betegségeket okozhat, ezért felfőzték. Így tett Szen Nung császár is, amikor erre járt. A nagy melegben megszomjazott, egy terebélyes fa alatt letelepedett, és saját maga forralta fel a vizet, amikor a szél a fáról néhány zöld levélkét sodort a forró vízbe. A császár megkóstolta a kellemes illatú, halványsárga, gőzölgő italt. Elragadtatással nyilatkozott az ital fenséges ízéről. A kíséret tagjai is kipróbálták a teát, és az egész birodalomban elterjesztették fogyasztását.

Indiában – Kínától függetlenül – a teát később fedezték fel. Egy indiai herceg, aki a buddhizmus tanainak hirdetését tűzte ki életcéljául, elhatározta, hogy hét napig nem alszik. Vallási buzgalomból tett fogadalmát három napig tudta megtartani. Már-már erőt vett rajta az ólmos fáradtság, amikor néhány tealevelet gépiesen elrágcsált, s a levelek serkentőanyagának hatására még négy napig ébren tudott maradni.

Európába a teát elsőként 1559-ben velencei hajósok hozták be. A teafőzet legnagyobb sikerét az angoloknál aratta. A világ- piacon a tea két formában jelenik meg: zöld- és feketetea. A feketeteának a leveleket leszedés után fonnyasztják, majd gépekkel összevágják, közben összemorzsolják úgy, hogy haragoszöld massza lesz belőle, aminek a szaga egyelőre a frissen vágott fűére emlékeztet. Ezt erjedés után szárítják, míg az egész tömeg vörösbarna színűvé és kellemes, erős teaillatúvá válik. A zöld- teát leszedés után gőzzel vagy forró levegővel szárítják, így megakadályozzák az erjedést.

Legnagyobb fogyasztói: Kína, India és Japán. Japánban külön iskolákban tanítják a tea felszolgálásának szertartását.

www.topnet.ro/hargitanepe/archiv