|
Egy borongós Őszi szünet emlékei a Zempléni hegységből 5. REGÉC, SÁROSPATAK, SZÉPHALOM
NeMo - Nemessányi Mária 2014.02.15. 03:09
|
|
|
|
|
 |
|
REGÉC |
SÁROSPATAK |
SZÉPHALOM |
ZEMPLÉN |
|
|
|
Kazinczy emlékpark
|
A Magyar nyelv múzeuma
|
|
10.28. Regéc; / 10.29. Tokajhegyalja, Sárospatak, Széphalom; / 10.30. Búcsúséta
Egy borongós Őszi szünet emlékei a Zempléni hegységből
2009.10.25-30
5. REGÉC, SÁROPATAK, SZÉPHALOM ÉS EGY BÚCSÚSÉTA
10.28. REGÉC
Ködös, párás, borongós napra ébredtünk. Az eső ugyan nem esett, de nyoma sem volt az előző napi verőfényes napsütésnek. Merészkedjünk járni egyet, felvállalva esetleg az ázott birkák szerepét, avagy valami fedett kultúrális városnéző program legyen terítéken? Végül eldöntöttük, ha esik, ha fúj, ma Regéc várába felmászunk.
El is indultunk, némi elemózsiával, vízzel felszerelkezve Mogyoróska még be nem járt útján, az ipszilon elágazástól bal felé. Kisvártatva a háztetők felett kibukkant a vár sziluettje, amely aztán feljebb ködbe, felhőbe burkolva bár, de egyre határozottabban rajzolódott ki előttünk. Ahogy kaptattunk felfelé a gondozott, máshol kicsit őserdő szerű kertek mellett, az út aszfaltozottból erdészeti útba, még feljebb gyalogösvénybe torkollt. Jó hangulatban tettük meg az utat felfelé, attól eltekintve, hogy némely apró lábak felől hangzó "inkább visszafordulok" lustulló hangok hallatszottak, de végül becsületére legyen mondva minden panazkodónak, feljutottunk a domb tetejére, a vár közelébe.
Nézzük erősen, bal kéz felé is vezet ösvény, rövidebb is, kívánatosabb is, mennénk inkább arra.Na te balga túrista! Igaz ugyan, Benedek István is megírta már, hogy "Járt utat a járatlanért mindig hagyd el", de ezúttal azért keveredett némi izgalom a kaptató mellé! Az ösvény tetején ugyanis két dolog fogadott bennünket (na jó, három, ha a vár látványát is idevesszük), egy két méter magas kerítés, szögesdróttal a tetején, valamint egy aprócska, de abszolút eleven parlagi vipera.
Utóbbit hagytuk elsiklani, igyekeztünk nem megijeszteni, elébbin meg találtunk egy rést, amelyen befértünk, úgyhogy azon mód be is másztunk.
Na ja, utoljára van annak vagy 25 éve is, hogy erre jártam, akkor még egy elhagyatott romról beszéltünk. Most azonban hepehupa, meg dimbdomb, jó nagy árkok, feltárás, két méter magas gödrök, kőgörgetegek. Végül nagy nehezen átevickéltünk a várba. Igazából szóhoz sem jutottam, egy aprócska, nagyon lepusztult romra emlékeztem, de az azóta feltárt részek bizony most már sejtetik a valahai építmény monumentalitását és eredeti méreteit. A továbbiakban beszéljenek önmagukért a képek.
A várból kifelé haladva megdöbbenve vettük észre, itt biza belépti díjat illett volna fizetni... Pironkodva, és szabadkozva róttuk le a belépők árát, ami jár, az jár!
A falu felé haladva még jó néhány képet készítettem, valahogy megigézett ez az ódon szépség, és a zord, szürke fellegek elé sziluettként rajzolódó rom látványa.
10.29. TOKAJHEGYALJA
Ismét új napra virradtunk. Sárospatak és Széphalom volt a hivatalos, tervezett útirány, mégpedig nem akármilyen utakon. Füzér felé már jártunk, most azt terveztük, Tolcsván át közelítjük meg a nevezetes Sárospatakot. A kacskaringós, mindenfelé s kanyarokat rejtő, erdőkön át haladó útirány mindnyájunknak élvezetes látnivalókat rejtett, nem győztük csodálni a természet csodáit, az alagútként fölénk boruló, hol még élénkzöld, hol aranysárga, hol pedig már rőtvörösbe hajló erdők szépségeit, a harmatos réteket. Tolcsván azt terveztük, keresünk egy kis közértet, meg valami jobb fajta boros pincét, ha már autóval jutottunk el idáig, vinnénk valami jófajta borocskát magunkkal. A közért hamar felfedezésre került, a ropogós kiflik pedig gyomrunkba. Az eladótól érdeklődtünk, melyik pincét ajánlja, és kisebb kalandok után nemcsak a pincét, hanem gazdáját is megleltük. Mondhatom, érdemes volt! Nem akármilyen borospince az, amelyik úgy 15 méterre lehet a felszín alatt! Jobbról hordók hosszú sora, balról lopókból kiállítás (nem az, csak épp volt ott a minitől az óriásig mindenfajta, ahogyan a vendég és a palack mérete épp kívánhatta), és persze lehetett kóstolni. Némi megbeszélést követően azt szavaztuk, Árpi kóstol, a továbbiakban a volán az én kezembe vándorol. Magam a szimatomat használtam, hiszen a tolcsvai borok és borpárlatok illata is megér egy tanulmányt! Egyetlen kortyot kóstoltam valamelyik borból, na az majdnem kiütött... van ám ereje itt a hegy levének! És akkor a borpárlatról ne is beszéljünk!
A borok betárazását követően elindultunk Sárospatak felé.
SÁROSPATAK
Őszintén szólva parkolóhelyet nagy nehézségek árán leltünk csak. Végül, jó messze a központtól, és a vártól, valahol a Bodrog folyó partján állítottuk le az autót. Nem bántuk, szép látvány volt az őszi színek kavalkádja a csendesen folyó vízzel. A fényviszonyok nem kedveztek a fotózásnak, még a tegnapi ködön is túltettek, így nemigen hoztam ilyen jellegű emléket...
Aztán, ahogy a délelőtt haladt, kicsit felszállt a köd, és valami bágyadt fény is előbújt, bár továbbra is takarta a vastag felhőpaplan, az épületeket azonban már meg tudtuk örökíteni. Itt van például a Sárospataki Templom:
A vár előtt gyönyörű park várja a sétálni vágyókat, a bejárat kőhídja alatt pedig nem kis meglepetésünkre pávák tanyáztak. Ez persze lányaimnak kiváltképp tetszett! A hídon átsétálva kőoroszlánok őrzik a vár titkait, majd beléphetünk a híres udvarra a loggiával.
A várban berendezett műzeum sok izgalmas látnivalót tartogatott, nem győztem a lányaim után menni, egyik ide hívott, a másik oda húzott, ahogyan felfedezték a középkori szép viseleteket, használati tárgyakat. Magam kicsit elidőztem volna a történeti részeknél, de végül beláttam: majd ha tíz év múlva újra erre járunk, a gyerekeket is jobban fogja érdekelni, most azonban inkább engedek a szelíd erőszaknak és velük tartok. Itt is ott is rácsodálkoztunk arra a pompára, ami a középkorban annyira jellemezte a főúri családok viseletét, épületeit, tárgyait. A kiállítás megtekintését követően a vár hátsó kapuján át mentünk ki a környező parkba, és a várat megkerülve sétáltunk vissza a főkapu irányába.
Ezt követően jóízű ebéd következett egy kisebb vendéglőben, majd felkerekedtünk legközelebbi célunk, Széphalom irányába.
SZÉPHALOM
Széphalom. Amiről tudtunk, hogy Kazinczy emlékhely, és hogy a nagy magyar, aki igen sokat tett nyelvünk szépségéért, itt élte le utolsó éveit, és itt is halt meg. Emlékműve, egy mauzóleum és egy szobor a csodaszép park közepén. A mauzóleum ma múzeumként működik, bemutatva Kazinczy életét, és megemlítve a nyelvújítás terén tett munkásságát és írói pályáját.
Ne feledjünk megemlékezni arról a kedves vizsláról sem, amely végigkalauzolt bennünket a parkon, lányaim nagy örömére!
Amire nem számítottunk, az a Magyar Nyelv Múzeuma. Méltó helyre lelt itt, Kazinczy társaságában. Hogy mit is lehet ebben a múzeumban lelni? Sokfajta kincset, onnan kezdve, hogy rádöbbenünk, nincs gazdagabb nyelv a magyarnál. Szókincsünk felmérhetetlen, és állandóan bővül új szókapcsolatok, toldalékok révén, ha a jövevényszavak sokaságát nem vesszük figyelembe, amelyeket a magyar nyelv igen hamar befogad és magába olvaszt. Érdekességképpen néhány képet hoztam a múzeumból is. Alább annak a térképnek egy részlete, amely az egykori Nagymagyarországot ábrázolja, cédulákon láthatjuk mely írónk, költőnk hol született, mely városhoz, településhez köthető a neve.
Ismét egy élményekben gazdag nap után térhettünk vissza kedve szállásunkra, ahol a lányok már alig várták, hogy a nyulakat megsimogathassák.
10.30. BÚCSÚSÉTA A ZEMPLÉNBEN
Elérkezett a búcsú napja. Az őszi szünet vége felé közeledett, és bár nem terveztük ilyen hosszúra kirándulásunkat, az árfolyam lehetővé tette, hogy tovább maradjunk, mint ahogyan terveztük. Mégis kicsit szomorkásan csomagoltunk, hiszen igazán jól éreztük magunkat és a borongós idő ellenére sokkal több élményt, emléket sikerült ez alatt a néhány nap alatt megélni és elraktározni, mint ahogyan azt sejthettük, vagy tervezhettem volna. Számláink rendezése, ahol még alá is licitált magának házigazdánk (3 meleg étkezéssel 5 napi szállás, és egy potya szaunázás ötünknek mindösszesen 35 ezer Ft-ba került! Azt gondolom, ezt hívják vendégszeretetnek!), indultunk - kis kerülővel - hazafelé.
Autónkba bezsúfolva a poggyászt, felkerekedtünk, hogy útközben még egy búcsú sétát tegyünk a zempléni hegyek színes domboldalaiban. Csodálatos őszi hangulattal és napsütéssel búcsúzott tőlünk kalandjaink helyszíne, a Zempléni hegység. Talán visszatérhetünk majd egyszer!
Búcsúséta az őszi tájon >>>
Családi képtár (Csak regisztrált látogatóknak!) >>>
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
