|
Kisbalaton
NeMo 2014.02.13. 2007.04.28. 21:50
  |
Túra a Kisbalatonnál
1. Észak felé a szigeten - NeMo 2007.04.28.
2. Ebéd, peca, madarak
Erre mondják, hogy szerencse - és persze baráti jóakarat is kellett hozzá egy nagy adag!
|
Túra a Kisbalatonnál
A következő nap is verőfényes volt. Este szállásadóinkkal beszélgettünk, belenézegettünk a recepciós pultnál kitett csodaszép könyvekbe és akkor esett le a tantusz: itt vagyunk, alig néhány kilométerre a Kisbalatontól, amit amióta az eszemet tudom, szeretnék megnézni. Soha sem sikerült még eljutnom oda... Éva csak ennyit mondott: megodjuk. Zoli hümmögött egy kicsit, hogy erre meg arra kellene mennie, aztán mégis úgy alakult, hogy 10.-én szabaddá tette magát reggeli hivatalos dolgait követően. Szóval: KÖSZÖNJÜK Éva és Zoli, hogy eljuthattunk a Kisbalatonhoz!
Elmentünk tehát a kis vegyesboltba szendvicsnek valót és italt venni, majd valamivel 10 óra után irány a nagy kaland!
Szépre számítottam, de amit láttunk, az nem egyszerűen szép volt, hanem gyönyörűszép - meseszép!
Zoli, noha 2 éve laknak Zalacsányban, még szintén nem járt itt, de végül némi kérdezősködés után megtaláltuk a Nemzeti Park bejáratát. Zoli le sem parkolt, indult vissza, számunkra pedig megkezdődött a csodálatos kaland.
A nemzeti park kis szigetére ez az érdekes, többívű fahíd vezet át. Kizárólag gyalogosan lehet ide belépni.
Hogy a léptékekről valami fogalmatok legyen, a sziget, melynek (talán bocsánatos) nevét nem sikerült megjegyeznem egy aprócska része csak a visszaállított, helyreállított Kisbalatonnak. Kalandozásunk csak erre az apró szigetre terjedt ki, a panoráma, az élmények azonban csodálatosak voltak.
Mielőtt átkelnénk a hídon, olvassátok el, mi is valójában a mostani Kisbalaton története.
A híd közepéről egészen más a perspektíva. Panorámát majd a délutáni képekből láthattok, amikor néhány madarat is sikerült közelebbről elcsípni.
És ez itt már a híd túloldala. A lányok rögtön felfedeztek néhány olyan élőlényt, akiket meg kellett csodálni. A réttel pedig még fogunk néhányszor találkozni, ebédünket a képen látható fa torony tövében költöttük el, míg végül hazafelé is útba esett.
Az idő egyre szebb és melegebb lett és miközben csend és madárdal vett minket körül, nem lehetett megállni fotózás nélkül! (itt éppen nálam van a jobbik gép, férjem meg a Nokiával csípett el)
A híd, amin átkeltünk, minden aspektusból érdekes, de persze a burjánzó növények a legszebbek a tájban.
A felfedezés izgalma feledteti, hogy néha a lábunk elé is érdemes lenne nézni... főként, ha ezek a lábacskák még igen aprók. (Rita, 7 éves lányom)
Persze a pecázás mindig is izgalmas játék, főként, ha az illető pecás már fogott néhány szép kövér halacskát. Nos, a dagonyázásból én sem maradhatok ki, bár én egy kicsit jobban megnézem, hová is lépek... - Be kell vallanom, nem úszta meg a cipőm belseje szárazon, de nem bántam, mert hétágra sütött a nap, és azért sem bántam, mert a lányaimat sikerült egyszer grimaszok nélkül lekapni. - Itt ugyanis éppen békát szerettek volna fogni (de a békák voltak a szemfülesebbek)
Ha a növényvilágra lennénk kíváncsiak: minden zöldben burjánzik, ezerszínű árnyalat-orgia, füvek, nádak, fák... és persze madárdal. Na most törlesztettem végre: lekaptalak lesipuskás! A sziget északi csücske felé haladva...
És az északi végfok Éva lányommal (17), majd a fára mászó csapattal, mert fára mászni mindig jó, de itt még jobb, mert valami csodálatos a kilátás! Tengerkék vízfelület, végtelen nádasok, pázsitfüvek és buzogányok, a levegőben ezernyi madár, a part menti vizekben nyüzsgő élet. Megannyi érdekes forma, szín... a természet műalkotásai azon "múzeumlátogatóknak", akik ezt tudják értékelni.
Ebédünket a sziget közepén, a fa tornyocska lábánál költöttük el. A szendvicsek elfogyasztását követően ki-ki gondoskodott a maga szórakozásáról, lányaim például halakat fogtak - kézzel! A legsikeresebbnek a legkisebb lányom bizonyult, aki igen büszke volt eredményére. A halacskák egy kis ideig élvezték vendégszeretetünket egy vajas dobozban, majd nemsokára visszaengedtük őket a tóba.
Sétánk során amúgy is szomorúan konstatáltuk, hogy természetvédelmi terület ide, vagy oda, bizony a víz minősége helyenként finoman szólva érdekes. tetején hab úszott, és jó néhány döglött pontyot pillantottunk meg. Szerencsére hamar elfelejtettük ezt a szomorú látványt, ugyanis a sok szépség hamar kárpótolt bennünket, az elpusztult állatokról pedig azt gondoltuk, majd talán a természetvédelmi hatóságok tesznek ellene valamit. (Több: természetvédelem c. cikkemben - ITT)
A délután további részében egy jóleső napozós sziesztát követően még elsétáltunk az ösvény déli végéig, megcsodáltunk egy vadvirágoktól burjánzó rétet, ahol a pillangók, méhek és más rovarok paradicsomi körülményekre leltek, becserkésztünk néhány hattyút, majd visszasétáltunk a fa hidacskáig, hogy további madarakat figyelhessünk meg, és fotózhassunk. Csodálatos napunk végén házigazdánk értünk jött, és visszafuvarozott Zalacsányba.
Családi képtár (csak regisztrált látogatóknak! Megértéseteket köszönöm!) >>>
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
