|
Amit Bükkszentkeresztről és Lillafüredről tudni érdemes
NeMo 2014.02.13. 20:55
BÜKKSZENTKERESZT
600 m átlagmagasságban fekszik hegyek által körülzárt völgykatlanban. Magyarország egyik legmagasabban elhelyezkedő települése. Tiszta, gyógyhatású levegője több betegség gyógyulását segíti elő (asthma, légzési nehézségek, vérszegénység, idegi kimerültség).
Bükkszentkereszt és a négy bükki huta története
A Bükk hegység jelentős részét 1514-ben koronauradalommá nyilvánították; az uradalom központját Diósgyőrben rendezték be. A XVIII. században az erdőbirtokok voltak az üveggyártás fő telepítő tényezői, a fa hamujából nyerték ugyanis a hamuzsírt, ami az üveggyártás alapanyaga. A diósgyőri uradalom birtokosai úgy gondolták, érdemes kihasználni a környék erdőinek fáját, és üveghutákat hoztak létre. A hegység viszonylag száraz déli lejtőin az üveg gyártására épített huták körül alakultak ki a falvak a 18. században:
1712-13 körül kezdődött meg az üveggyártás Huttán (nevét később Óhutára, 1940-ben Bükkszentlászlóra változtatták) cseh, szlovák, lengyel és német mesteremberek közreműködésével.
1755-ben Simonides János Újhutára (a mai Bükkszentkereszt) cseh, szlovák, lengyel, rutén és német származású üvegfúvómestereket telepített be, valójában ekkor vált Újhuta településsé (A lakosság egy része mai is szlovák anyanyelvű.) Az itt dolgozókat nem uradalmi szolgáknak, hanem szakmunkásoknak tekintették, és ezt a jogukat a szepesi magyar királyi kamara 1735-ben megerősítette. A betelepültek zsellérek voltak, saját földdel nem rendelkeztek. Megélhetésüket az üveggyártás, a fakitermelés, a fuvarozás, a mész- és faszénégetés biztosította.
A fából épült, zsindellyel fedett műhelyben ablaküveget és öblösüvegeket egyaránt gyártottak; utóbbiakat formába fúvó eljárással. Simonides János bérlősége alatt, a huta virágkorában a munkások száma meghaladta a 30-at is, ezzel Borsod vármegye második legnagyobb ipari üzeme (az ómassai vasgyár után) volt. A műhely 1774-ben leégett, de a koronauradalom és a vármegye anyagi támogatásával újjáépítették, és 1775-ben újra termelni kezdett. 1796-ban az üzemet Répáshutára telepítették át. A negyedik hutatelepülés a gyertyán-völgyi üveghuta mellett volt, mely 1896-ban beszüntette működését és ezzel az egész település fölszámolásra került. Emlékét a még ma is meglévő temetője őrzi.
Simonides igyekezett gondoskodni falujáról, fakápolnát, kocsmát és kuglipályát is építtetett, saját költségén szlovák nyelvű papot hozatott. A kápolna mintegy húsz év múlva leomlott. A helyén 1800–1801-ben új kőtemplomot emeltek; a berendezés nagy részét az 1786-ban feloszlatott pálos rend diósgyőri kolostorából hozták át. A falu gyorsan fejlődött, ahogy egymás után települtek be a környéken dolgozó favágók és más erdei munkások (mészégetők, szénégetők). A lakosok száma az 1790-es években elérte a 274 főt (Óhutának ebben az időben 283 lakosa volt).
A falu határa 4697 kataszteri hold területű, de ebből csak 180 hold volt a lakosoké, a többi a koronauradalom (erdőkincstár) tulajdona. Föld híján a falusiak főleg favágással, szén- és mészégetéssel, fuvarozással foglalkoztak. A két ősi mesterség közül a jelenben a faszénégetés Répáshutára tevődött át, míg Újhután a mészégetés honosodott meg, ma is több családnak nyújt megélhetést. Az ide látogatók ne mulasszák el megtekinteni a mészégető kemencéket, melyek az égetés alatt az erdő sötétjében - mint fénylő gömbök - szép látványt nyújtanak.
Az uradalom megszűnése újabb fejlődésre nyújtott lehetőséget; a falu a 19. század közepétől felvirágzott. Lakossága 1939-ben elérte az 1536 főt.
Az 1930-as évektől a község kezdett a turizmusra is berendezkedni, illetve a megindult lakóházépítés vendégfogadásra is lehetőséget nyújtott. A fölépült lakóházak már utcasorokat alkottak. A község kedvező fekvése és gyógyhatású levegője üdülőházak kialakítását is lehetővé tette. Az üdülőtelkek elsősorban a völgykatlan délnyugati és északkeleti oldalán helyezkednek el.
A település 1940 február 16.-án vette fel a Bükkszentkereszt nevet.
LÁTNIVALÓK BÜKKSZENTKERESZTEN:
- Boldogasszony köve
- Lófő-tisztás: IV. Béla emlékműve. Állítólag itt ütközött meg utoljára a tatárokkal.
- Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény
- Kosáryné Réz Lola ismert írónő családi háza a Dózsa György utcában
- Ipartörténeti múzeum és tájház: 1989. július 1-jén nyílt meg a Balog Sándor által alapított gyűjtemény. A négy említett Bükki üveghuta település-történetét, illetve az alapító családok történetét mutatja be, valamint a manufakturális üveggyártás eszközeiből, alapanyagaiból, illetve az 1860-as évektől fennmaradt üvegekből tekinthetünk meg kiállítást.
- Milleniumi emlékpark: A park közepén álló, fából faragott emlékművet Császári Domokos helybéli vállalkozó tervezte, és 2000-ben, a falu alapításának 245. évfordulójára állították föl a falu főutcáján, a Kossuth Lajos úton.
- A gyertyánvölgyi üveghuta rekonstrukciója
- Kitömött állatok, helyi fafaragók és ásványok kiállítása
- A bükki füvesember (Szabó Gyuri bácsi) gyógynövénykertje, és füvesboltja.
 |
 |
|
 |
 |
|
Boldogasszony köve |
Néprajzi gyűjtemény |
|
Gyuri bácsi füveskertje |
füvesbolt |
LILLAFÜRED és a HÁMOROK
Lillafüred közigazgatásilag Miskolc része, azonban jó néhány kilométerre, a Bükk hegységben, a Szinva és a Garadna patakok összefolyásánál fekszik.
Legfőbb nevezetességei közé tartozik a Palotaszálló, a Hámori tó, az Isván cseppkőbarlang, az Anna mésztufabarlang, a Hermann Ottó Múzeum. Közelében némi kaptatóval juthatunk el a Szeleta barlanghoz, amely az ott történt régészeti kutatások, és ősember leletek miatt vált híressé. Valójában szintén szerves egységet képez a Hámorok völgyében Újmassán látogatható őskohó, ahol értékes múzeum várja a hámorok történetére kíváncsi látogatókat.
Gróf Bethlen András az 1890-es évek elején elhatározta, hogy a Hámori-tó közelébe kormányüdülőt építtet. A település Bethlen unokahúgáról, Vay Erzsébetről kapta elnevezését, akinek Lilla volt a beceneve.
A Fazola család szerepe Miskolc történelmében:
Fazola Henrik (igen, Az a Fazola Henrik, aki Egerben csodaszép kovácsoltvas kapukat készített) már 1765-től telepített kohászati üzemeket a Garadna és a Szinva patakok völgyében. Mária Teréziától alapítólevelet kapott, ami alapján 1772-ben vasolvasztót épített Felső-Hámorban (ma Miskolc-Ómassa), és az üzem beindításához stájer és felvidéki, vasgyártásban jártas szakembereket telepített le. A telepen kovács- és szegverő üzem is létesült, a kohó azonban 1820-ban beszüntette működését.
Fazola Frigyes a Selmecbányán végzett, kiváló képességű kohómérnök lépett apja nyomdokaiba, 1813-ban Újmassán új kohót épített, s a kohóüzemek munkájához, a hámorok működtetéséhez víztározót épített, ez a mai Hámori-tó.
A termelés 1867-ig folyt Újmassán, a vaskohászat ezután áttelepült a Diósgyőr és Miskolc között fekvő területre, amely később Miskolc Diósgyőr-Vasgyár nevű városrésze lett.
Hámori-tó
A Hámori-tó a Garadna völgyében, a Szinva patak mésztufagátjának duzzasztó hatása miatt keletkezett. Először 1319-ben említik, egy pálos kolostorral kapcsolatos oklevélben Feltó-halastóként. A jelenlegi méretű tavat 1810-ben hozta létre a kohászat állandó vízellátása érdekében Fazola Frigyes. A gyár vízgazdálkodásában a tó igen fontos szerepet játszott: vízállását naponta mérték, a zsilipek nyitását gondosan följegyezték.
A tó másfél kilométer hosszú, helyenként meglehetősen mély. A tavon nyáron csónakázásra és vízibiciklizésre van lehetőség. Partján a Neptun Búvárklub épülete található. A tó egyik partján vezet a Bánkútra vezető autóút, a másik oldalon festői sétány található. A völgyzáró gáttól nem messze, a völgy jobb oldalában fakad az Eszperantó-forrás vize, ami az erdei vasút alatti átereszen átfolyva jut a tóba.
Lillafüredi Állami Erdei vasút
Az erdészet 1920-tól keskeny nyomtávú vasúti vonalat épített, eredetileg elsősorban teherszállítási céllal. Jelenleg turisztikai nevezetesség, Miskolcon Kilián városrész és Garadna közt közlekedik, télen fűtött kocsikkal. Megrendelésre egy szárnyvonalon Andó-kút felé is elmegy a vonat. Lillafürednél két alagút található a vasútvonalon. Az állomásépületben rendezték be a Kelet-bükki erdőgazdálkodás és a LÁEV története kiállítást. Ez május 1. és szeptember 30. között látogatható szerdától vasárnapig és minden hónap második keddjén 9–17 óra között, szezonon kívül külön kérésre.
AMIT LILLAFÜREDEN ÉS KÖZVETLEN KÖRNYÉKÉN MINDENKÉPP ÉRDEMES MEGNÉZNI
A híres szálloda 1925 és 1929 között épült Lux Kálmán tervei alapján, neoreneszánsz stílusban. Mayer János, akkori földművelésügyi miniszter avatta fel. A szálló egyik étterme a közelmúltban reneszánsz étteremmé átalakított Mátyás étterem, ólomüveg ablakai a történelmi Magyarország várait ábrázolják. Az épületektől a Szinva-források felé hatalmas park terül el, botanikai ritkaságokkal.
Függőkert:
A Palotaszálló egy meredek emelkedő tetején épült, melynek megerősítésére egy támfalakkal tagolt teraszos sétányrendszert alakítottak ki. A függőkert területén áll József Attila szobra és István főherceg látogatásának emlékoszlopa; a sétányról nyílik az Anna barlang bejárata, A függőkertet két oldalról a Szinva, illetve a Garadna határolja, tetején a szálló áll, az aljáról kőhídon át Felsőhámor faluba sétálhatunk.
ma Magyarország legnagyobb esésű vízesése húsz méteres magasságával. A vízesést a lillafüredi Palotaszálló építésekor alakították ki, tehát mesterséges vízesés, eredetileg a vízesést tápláló Szinva patak a Hámori-tóba torkollott.
A Szinva patak vízhozama változó. Habár sajnos az is lehetséges, hogy időnként a miskolci vízmű hmmm... ellopja a vízesést... Több alkalommal jártam már Lillafüreden, és sajnos olyan évben is láttam, amikor egyszerűen NEM VOLT vízesés. Egy fotós, Kovács Attila jóvoltából azonban megnézhetitek a vízesést olyannak is, amilyennek én még nem láthattam, nyilván egy jó kis esőkben bővelkedő, vagy nagyobb hóval megáldott évben járhatott arrafelé...
Lillafüredi tanösvény
A Szinva völgyében a patak jobb partján, illetve helyenként a hegyoldalban vezető tanösvény a Palotaszálló alól, az Anna-barlangtól indul. Az István-barlanggal átellenben a hegyoldalba felkapaszkodva érinti a Patrona Hungariae szoborfülkét, majd a Limpiászi keresztet, és úgy ereszkedik vissza a patak völgyébe.
Barlangok
A Palota-szállótól nem messze található három barlang mindegyikének van valami jellegzetessége.
Az Anna-mésztufabarlang mészkövei növényi mintákat őriznek, kialakulása miatt világritkaság.
Az István-barlang a környék legnagyobb cseppkőbarlangja, látnivalói a Nagyterem, a Kilátó és a Színházterem. Egyes termeiben légzőszervi betegeket gyógyítanak.
A Szeleta-barlang Lillafüredről egy meredek emelkedőn közelíthető meg. Kadić Ottokár feltárása alatt több százezer éves pattintott kőeszközöket találtak, melyek készítőit a barlangról Szeleta-kultúrának (tudományos szóhasználatban seletien) nevezte el.
 |
 |
 |
|
Anna barlang |
Szeleta barlang |
István barlang |
Herman Ottó emlékház
Herman Ottó élete végén gyakran időzött gyermekkora színhelyén, az akkori Alsóhámorban, Pele-lak nevű üdülőjében, amely ma emlékháza. Az emlékházban kiállítás látható a környék élővilágáról, legfőként madarairól.
Molnár-szikla
A Hámori-völgy oldalában lévő sziklához, melynek tetején fakereszt áll, két különböző legenda is fűződik. Az egyik szerint a szikla onnan kapta nevét, hogy innen ugrott le a szegény molnárlegény és a gazdag molnár lánya, akik nem lehettek egymáséi. Egy kevésbé ismert, de Jókai által megörökített legenda szerint egy idős molnár ugrott le a szikláról, amikor megtudta, hogy fiatal felesége megcsalja.
Fehérkőlápa
A Lillafüredet rejtő völgy délkeleti oldalán található terület elnevezése, mely nevét egy nagyszerű kilátást biztosító szikláról (Fehérkő) és az alatta fekvő, meredek esésű, a fennsíkra vezető, völgyszerű hegyoldalról (lápa) kapta. A fennsíkon épült a Fehérkőlápai turistaház. Bükkszentkereszt felé hatalmas tisztás terül el, ami kedvelt kirándulóhely.
 |
|
|
Fehérkőlápa |
|
Hámori-szikla
Lillafüred előtt, Miskolc felé egy kilométerrel a völgy szurdokká keskenyedik. Ennek mindkét oldalán sziklamászók által kedvelt, természetes fal található. Január végén itt rendszeresen jégmászó versenyt rendeznek.
FELFELÉ A GARADNA PATAK VÖLGYÉBEN
ÚJMASSA
A hámorokat mindig folyóvíz mellé telepítették (hasonlóan a vízimalomhoz), csak itt egy bütykös tengely segítségével nehéz kalapácsokat mozgattak. Gyakran több kalapács is került egymás mellé, amelyek eltérő pillanatban csaptak le.
A hámorok közelében voltak továbbá vashuták, vagyis kohók, melyekkel az alapanyagul szolgáló nyersvasat állították elő.
Jellemző késztermékként ásókat, kapákat, csákányokat, szerszámokat és serpenyőket készítettek hámorokban.
1813-ban Fazola Frigyes Újmassán új kohót épített, s a kohóüzemek munkájához, a hámorok működtetéséhez víztározót épített, ez a mai Hámori-tó.
A faszénnel fűtött kohó négy sarokpilléren áll, alapmérete 9,5×8,5 méter, terméskőből épült, zömök, kétlépcsős csonka gúla formájú. A hegyoldaltól szabad három oldalon kosárívű boltövek vannak, a keleti és a nyugati oldali nyílásban történt a levegő fújtatása, az északi nyílásban csapoltak. A sarokpillérek acél vonórudakkal voltak megerősítve. A kohó magassága 11,4 méter, térfogata 22 köbméter volt. Az átlagos napi termelés 1300 kilogramm, az adagsúly 5600 kilogramm volt. A négyrészes fújtatókat működtető vízkerék 7 méter átmérőjű volt, a fújtatók 16 percenkénti löketszámmal dolgoztak. A nagyolvasztót 1832-ben átépítették.
A kohóval szoros kapcsolatban vasverő műhely (hámor) is épült, ahol a farkaskalapácsokat vízzel hajtott kerekekkel működtették. A nagyolvasztóval egy időben kezdték a hámori völgygát építését, amit 1812-ben fejeztek be.
A termelés 1867-ig folyt Újmassán, a vaskohászat ezután áttelepült a Diósgyőr és Miskolc között fekvő területre, amely később Miskolc Diósgyőr-Vasgyár nevű városrésze lett.
1867-től fogva a hajdani kohó állapota folyamatosan romlott, mígnem 1951-ben elkezdődött műemléki helyreállítása a Lenin Kohászati Művek és az Országos Műemléki Felügyelőség műszaki és anyagi közreműködésével. A munkálatokkal első ütemben 1954-re készültek el. Az őskohóból évente egyszer, a szeptemberi Fazola-napok keretén belül jelképes csapolást hajtanak végre, miközben sok más programot is rendeznek.
Az őskohó mellett, a Garadna patak partján áll a Massa Múzeum épülete, amelyben a vasmű történetének legfontosabb eseményeit, dokumentumait, valamint az ott használt és készített korabeli szerszámokat és termékeket lehet megtekinteni. Korabeli dokumentumok alapján 1979-ben felépítettek egy kovácsüzemet (vasverőt), amelyben farkaskalapács és a szükséges kiegészítő berendezések láthatók. A kalapácsot ma már természetesen nem vízikerék hajtja, de a turisták és a látogatók kedvéért alkalmanként még beindítják. A területen áll egy rozsdamentes acélból készült csehszlovák–magyar vaskohászati emlékmű. Felirata magyar nyelven: „A csehszlovák és a magyar vaskohászok évszázados együttműködésének emlékére, 1988”.
Az út túlsó oldalán egy műszaki skanzen tekinthető meg, amelyben kohászati és bányászati gépeket és eszközöket helyeztek el. A magyar vaskohászat történetét bemutató teljes kiállítás Miskolc-Felsőhámorban tekinthető meg, az 1960-ban létrehozott Kohászati Múzeumban.
Az őskohó mellett megállója van a lillafüredi kisvasútnak, de a 15-ös autóbusszal is megközelíthető. Gépkocsival a Hámori-tó partján, a Bánkút felé haladó útra kell rátérni.
Pisztrángtelep
Lillafüredtől néhány kilométerre a Garadna völgyében pisztrángtelep található, egy bővizű forrásnak köszönhetően. A látogatók itt friss sült halat is fogyaszthatnak, sokan járnak vásárolni is ide. Hasonló telep működik a Szalajka-völgyben is.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
