Sztori a Bükkből képekkel 2. rész

10.31 Szóval Hámori tó felső csücsök, felfelé a Garadna patak mentén. Mini vízesések, fantasztikus faágak, jégcsapok, őszi színek, csak az apró lábak fáradnak mindjobban (meg a nagyobbacska kamaszlábak) és egyre sűrűbben érkezik a kérdés: "ott vagyunk már?!" (Shrek)

Végül Újmassára érkezünk. Az őskohó nem villanyozza fel a kedélyeket, a tízórai annál inkább.

És akkor, amikor végre kényelmesen letelepszünk a napon, jön a meglepi: egy kíváncsi RÓKA kb 2 méterre jön a közelünkbe. Első reakció: bemenni a múzeumba, de az őr megnyugtat, nem, a róka nem veszett, hetek óta jár le az erdőből és ha kap, eszik. A két lépés távolságot tisztességből megtartja, aztán látván senki nem ad neki enni, ahogy jött, eltűnik az erdőben.

Tízórai után megnézzük az ingyenes kiállítást, Zsófi nagyon élvezi a hámor mozgó makettjét, aztán a szabadtéren kiállított darabok közt nagy nevetéssel különféle játékos ötletek jönnek (ld fotók). Végül vissza Lillafüredre a kisvasúttal.

A Zöldfa étteremben fogyasztott elsőrangú forró gulyásleves mellett ismét melegedtünk egyet, aztán engedélyeztünk magunknak még egy kis vízesést. 

Kettőkor az István barlangban kellett lenni, ugyanis ilyenkor ősszel már csak napi két garantált túrájuk van. Rita már három napja ácsingózott a barlang után. Fényképezési lehetőség korlátozott, az algásodás miatt a barlang alig van kivilágítva még látogatáskor is, vakuzni tilos, nomeg a Nokiámon (N6230) mellesleg nincs is vaku ...

Végül a buszra várva még egy forró ital (eszméletlen hideg volt aznap a napsütés ellenére, és a Lillafüredi völgybe alig 3-4 órán át süt be ilyenkor a Nap), majd egy kis ökörködés a buszmegállóban.

Este pizza és palacsintaparty a kiskocsmában, felnőtteknek forralt bor kíséretében, aztán az elmaradhatatlan forró fürdő és az ALVÁS. (Avagy: Hogy lehet egy egész évnyi lemaradást három nap alatt behozni...)

Már csak egy folytatás lesz!