PRÓZÁK : A szeretet varázslata (2013) |
A szeretet varázslata (2013)
2013.02.01. 00:45
A szeretet varázslata
Elnézem, ahogyan szundítasz puha és meleg kuckódban a játék mackóid közt. Más plüss állatkák is osztoznak a szeretetedben, de milyen nehezen fogadtad el a létezésemet, amikor megjelentem az életedben! Emlékszem, akkor beteg voltál, és a szüleid nem engedték, hogy felkelj, mert magasra szökkent a lázad. Csak úgy virítottak a lázrózsák az arcocskádon! Anyukád nem ért rá, hogy melléd üljön és órákig meséljen, hiszen gyógyszerért kellett szaladnia, meg a boltba is friss gyümölcsért, ebédnek valóért. Te meg unatkoztál és nem bírtál magaddal, minduntalan le akartad rúgni a takarót. Ott ültem az ágyad végében és tépelődtem, hogyan vidíthatnálak fel. Végül úgy döntöttem, megmutatom magamat, bármilyen veszélyekkel is jár ez számomra. Veszélyekkel? Kérdeznéd most. Hát igen! Életveszéllyel!
De most jövök csak rá, illetve igazából akkor ébredtem rá, ti emberek milyen keveset is tudtok rólunk, tündérekről!
Talán emlékszel még, ha valaha is olvastad, hallgattad, vagy láttad Pán Péter történeteit, milyen könnyedén el lehet minket pusztítani! Elegendő, ha valaki nem hisz bennünk, és már fulladozunk is! Ám ez csak tündérlétünk egyik nagy bökkenője.
Te is, igen, te is azt hiszed, hogy azért, mert tündér vagyok, bármire képes vagyok, vagy bármit elviselek. Őszintén megvallom, ez nem így van. Mi tündérek, rendkívül sérülékenyek vagyunk. Szárnyaink éppúgy, mint a pillangóké, a legkisebb ütődéstől is elszakadhat, a ránk bízott lélek vergődésétől pedig egyenesen leszakadhat, és akkor vége van minden suhanásnak, álomnak és varázserőnek. Ráadásul nemcsak hitre, de szeretetre is szükségünk van, hogy életben maradjunk.
Néha apró madarak képében mutatkozunk, csak azért, hogy egy bátrabb, a természetre fogékonyabb ember, vagy gyerek tenyerébe röpülhessünk. Nem, nem csak a gyerekek, a felnőttek is segítségünkre lehetnek. Sokan hordozzák magukban a szeretetéhséget, és ilyenkor kölcsönösen segíteni tudunk egymásnak. Mi reményt hozunk és csillagfényt a szívünkben. Aki elfogadja létezésünket, és képes arra, hogy otthont adjon a szívében, mindezeknek az ajándékoknak részesévé válhat. Nem, nem kapja meg csak úgy! Részesévé válni annyit jelent, mint megtanulni szeretni. Nagyon nehéz feladat ez az emberek számára!
Micsoda tiltakozás áradat van a szívükben! Micsoda ön el nem fogadás, és mégis önzés. Hogy ez ellentmondás? Nem, nem az: az emberek többségének fogalma sincs arról, miféle kincseket hordoz. Mivel nem fogadja el önmagát, a kincseit sem képes napvilágra hozni, elsikkad a benne rejlő fény, gyengédség, szeretet, tehetség, és mindaz a csoda, ami a szíve mélyén fénylik. Szívbe markoló látvány amikor valaki kincses ládája tetején kuporogva fázik, csak mert nem tudja megosztani másokkal nem létező vagyonát. Nem létező, hiszen az emberi lét véges, a kézzel fogható dolgok az enyészeté lesznek. Semmit sem tarthat meg belőlük. Elég lenne csak egyetlen mozdulat, hogy a tenyerébe repülve felkeltsük benne a vágyat a melegség iránt, és akkor kibontakozhatna belőle mindaz a jó, amit hordoz. De csak ül, és a hiúság, a nagyravágyás, a becsvágy és a hatalomvágy megöli a maradék fényt is a lelkében. „Enyém, enyém, enyém, nekem, nekem, nekem” jár minduntalan a fejében, és nem hallja a madarak énekét, a szél susogását a fák közt, az eső csendes kopogását a zöld leveleken, és nem hatja meg a szivárvány remény-ízlelő íve sem, ahogyan eső után a tavaszkék égre feszül. Semmit sem érzékel a csodákból, amik körül veszik.
Nem így a gyerekek. Ők még képesek arra, hogy meglássák és befogadják a szépséget, mint ahogyan arra is, hogy valódi formánkban fogadjanak.
Te is meglepődtél, és megilletődtél, amikor tarka tollú madárként az ágyad végébe repültem, majd magamat illegetve átváltoztam azzá, ami valójában vagyok. Láblógázó, nevetős szemű tündérré. Nem sokat kéretted magad, csakhamar jókedvűen kacagva el is felejtetted, hogy valaha is unatkoztál. És a kacagásod úgy gyöngyözött, mint az apró harmatcseppek a gyöngyvirágok kelyhében.
Bármire nem vagyok képes, de jó kedvre tudlak deríteni. És ilyenkor magam is könnyedén tudok felrepülni, ami a te szereteted nélkül nem biztos, hogy sikerülne.
|