|
Húsvét hétfő - népszokások
NeMo 2009.04.12. 09:28
Eredeti cikk NeMo 2009.04.12. (Archív) - átdolgozva 2014 február
Kép: Hímes tojások 2005 - Fotó: NeMo
Szép magyar népszokások, locsolkodás és hímes tojások.
Forrás: Dr Györgyi Erzsébet / Sulinet - Tojásfa és pálmaág
Húsvétkor ér véget az egykor olyan szigorúan betartott negyvennapos nagyböjt, ekkor emlékezünk meg Jézus Krisztus kínhaláláról, és ünnepeljük a természet tavaszi újjáéledését.
(Kép: Hímes tojások a Nemessányi család asztalán. Fotó: NeMo)
HÚSVÉT HÉTFŐ
Tojásfa és pálmaág
(Dr Györgyi Erzsébet cikke, forrás: Sulinet)
Húsvétkor ér véget az egykor olyan szigorúan betartott negyvennapos nagyböjt, ekkor emlékezünk meg Jézus Krisztus kínhaláláról, és ünnepeljük a természet tavaszi újjáéledését. Így a húsvéti jelképeket feloszthatnánk egyszerűen természeti és vallási jellegűekre, ha a természetiek nem kaptak volna vallási értelmezést is, illetve ha nem épültek volna be bizonyos értelemben a vallási ünnepek vilá-gába. Bonyolítja a helyzetet a népszokások jelképrendszere, amely kapcsolatban áll mindkettővel, de a kereszténységet megelőző, nem tételes vallások rítusvilágának is meghatározó eleme lehetett.
A húsvétnak Európa-szerte talán legáltalánosabb jelképe a húsvéti tojás. Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját – szól a hasonlat. A tojás piros színe – amely napjainkig a legnépszerűbb szín – Krisztus kiömlött vérét jelképezi. A húsvéti tojást még a baromfitenyésztéssel korábban nem foglalkozó észak-európai népek is bevonták szokásvilágukba. A fiúk az erdőbe jártak ki a madarak fészkeiből tojást gyűjteni. Tény: a tavasz egyik jele, hogy a madarak lerakják tojásaikat, a tyúkok pedig tojni kezdenek.
Tojás a sírban
Hazánkban már avar kori – tehát honfoglalás előtti – sírban is találtak festett, karcolt díszű tojást, melyet a szegedi Móra Ferenc Múzeum őriz. A húsvéti tojásokon látható ívelt, kettős vonalú, a kettős vonalat létraszerűen merőlegesekkel összekötő díszítmény napjainkig ismert a hazánktól északkeletre élő népek körében. A középkorban a nagyhéten felállított Krisztus-sírba is helyeztek díszített tojást, s ezt a közelmúltig megtették a bukovinai székelyek is. A jobbágyok szolgáltatásai között szerepelt a húsvéti tojásadás kötelezettsége. A keresztszülők ünnepi ajándékként – a korai kereszténység húsvéti keresztelésére emlékeztetve – húsvéti tojást adtak keresztgyermeküknek.
Nem hiányozhatott a húsvéti tojás a böjtben tilalmas ételek szentelésre vitt kosarából. A megszentelt tojást a családtagok együtt fogyasztották el a húsvétvasárnapi étkezéskor. Leányok legényeknek ajándékoztak húsvéthétfőn díszes tojást, egyes magyarázatok szerint ezzel akarván magukat megváltani a túlzott locsolástól, illetve ezzel viszonozták az egyébként kitüntető figyelmességet kifejező gesztust. A húsvéti tojásokkal – mint valami labdákkal vagy golyókkal – játszottak a gyerekek a szabadban, vagy igyekeztek azokat egymáshoz ütve elnyerni a másikét. Ha pedig húsvét után, Szentháromság vasárnapján – a népnyelv szerint mátkáló vasárnapon – a leány leendő nyoszolyólányául, komaasszonyául kiszemelt barátnőjének ajándékos tálat küldött, arról sem hiányozhatott a húsvéti tojás.
A húsvéti, illetve hímes tojás így a húsvéti hagyomány egyik legerősebb összetevője. Díszítése főleg Kelet-Közép- és Kelet-Európában érte meg a XX. századot. Ez a szokás szinte reneszánszát éli napjainkban, amikor a tojáshímzés népi iparművészei húsvétkor értékesítik mesterien díszített, a hagyományos mintakincsből merítő, de a mai ízlésnek is megfelelni igyekvő műveiket. Divat lett, hogy a díszítés egyszerű, nagy hagyományú technikáit különböző tanfolyamokon, művelődési házakban, iskolákban, múzeumokban sajátítják el az emberek.
Barkaág a lakásban
A tojás mellett a barka a leggyakoribb húsvéti jelkép. A mi éghajlati viszonyaink között a fűzfabarka helyettesíti azokat a pálmaágakat, amelyeket lengetve üdvözölte a nép egykor a Jeruzsálembe bevonuló Jézust. Ennek emlékére szentelik meg a barkát virágvasárnapján. A megszentelt barkát a hívek otthonukban gondosan megőrzik, például valamelyik kép háta mögé beszúrva. Eresz alá tűzve villámcsapástól őrizte a házat, egyébként különböző betegségek alkalmával is használták, gyógyító erőt tulajdonítva neki.
Napjainkban a barka szívesen alkalmazott tavaszi lakásdísz, így azok is díszítik vele otthonukat – mint a tavasz hírnökével –, akik a barka szentelmény voltát figyelmen kívül hagyják. A barkaágnak – vagy bármely, kirügyezett, kevéssé levelező ágnak – további szerep is adódik a húsvéti jelképek világában. Például kifújt, zsinórra fűzött húsvéti tojásokkal díszítik fel. Ez a – főleg német földön honos – szokás mostanában terjed el hazánkban. Az Amerikai Egyesült Államokban is a német bevándorlók terjesztették el az Egg-tree-t, a tojásfát, amely valóban olyan látványt nyújt, mintha tojásokat termő fa volna.
Európa északi pereméhez közeledve a barka sem nyílik ki virágvasárnapra. Így aztán például a Lengyelország északi vidékein lakók asszonyai száraz virágokat dolgoznak az ágakra, s ezeket a – nemegyszer méteres – palmynak nevezett alkotásokat hordozzák a virágvasárnapi körmeneten, majd őrzik meg – megszentelve – otthonaikban.
Csibe, bárány és nyúl
A kiscsibék kikelése egy-két nemzedékkel ezelőtt sokak élménye lehetett, míg napjainkban, amikor a reprodukció feladatát a „csirkegyárak” vették át, a kikelő vagy naposcsibe hovatovább egzotikumként jelenik meg. A tojásból kikelő kiscsirke vagy más madár is szerepel az üdvözlőlapokon. Gyakran kosárban ülve – hiszen a kotlós a keltetőgépek kora előtt kosáron ülve költött –, s nemegyszer több tojással körülvéve. Ezek utalhatnak a még ki nem kelt „tojástestvérek”-re, vagy csak mint további húsvéti jelképek vannak jelen. Gyakori a levelezőlapokon a tojásra festett madár, csirke is, vagy a kotlóst és csibéit ábrázoló életkép.
Az a nagy múltú rituális szerep, amit a húsvéti bárány egykor betöltött, mára kevéssé közismert. Hazánkban már nem sok családban fogyasztanak bárányhúsból készült ételt húsvétkor, míg például a húsvéti sonka szinte elmaradhatatlan. Valaha a bárány is a jobbágyok húsvéti szolgáltatásai közé tartozott. Egykori szerepére utal, hogy a XIX. század vidéki konyháiban bárány formájú cserép sütőformák is akadtak.
A húsvéti bárány mint jelkép éppen úgy kapcsolatba hozható azzal, hogy a bárányok tavasszal jönnek a világra, mint azzal a máig közismert vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának.
Ma a legtöbb gyerek úgy tudja, hogy a „nyuszi hozza” a húsvéti ajándékot, amit – ahol csak mód van rá – a szabadban, bokrok tövében elkészített, madárfészekhez hasonló kis fészekben, kosárkában helyeznek el. A húsvéti ajándékhozó nyúl képzete a polgárosult élet egyéb szokásaival együtt német földről honosodott meg hazánkban a múlt század óta. Eredetére kielégítő magyarázatot a német kutatók sem tudnak adni. Egyszerű tévedésre gyanakszanak: eszerint a tojáshozó császármadár, a Haselhuhn nevének lerövidülése volna a nyúl jelentésű Hase, mint a húsvéti nyuszi karrierjének elindítója. De meggondolandó az is, hogy e szaporaságáról híres állat a természet ébredése idején termékenységi szimbólumként is megjelenhetett.
Kosárban vagy terítőn
A húsvéti – díszített vagy csak festett, esetleg díszítetlen, ám esztétikus környezetben elhelyezett – tojás máig a húsvéti levelezőlapok fő témája. Ritkán szerepel azonban egymagában. Dekorációként gyakran szolgál mellette a népművészet más alkotása: kendő, terítő, kézimunka, sőt festett bútor is. Kosárkába helyezve nemcsak jól mutat, hanem így van természetes közegében – a mai tojástartók bevezetése előtt abban volt a helye –, s ez olykor kifejezetten arra a kosárra emlékeztet, amelyben az ételeket szokták vinni megszenteltetni.
A nyuszi és a húsvéti bárány is megjelenik a levelezőlapokon, ez utóbbi ritkábban. A húsvéti nyúl elsősorban az édesipart hódította meg: a legtöbb húsvéti ajándék csemege nyuszi alakú. De a levelezőlapokon is megtaláljuk tojásfestő, tojáshozó nyúlként, sőt – akárcsak valami kotlóst – a tojásokon ülve a tojásoskosárka tetején.
A húsvéti népszokások közül a locsolkodás, cseh és szlovák levelezőlapokon a fűzvesszőből font korbáccsal vagy virgáccsal való megveregetés (ez a szokás a hazai szlovákok körében is dívik) vidám jelenetei is megjelennek a lapokon, sőt a zenészek is, annak a szokásnak az emlékére, hogy ilyenkor a muzsikusok házról házra jártak.
Számos húsvéti levelezőlap ábrázolja Krisztus kínszenvedésének egy-egy jelenetét. Az utolsó vacsora, a keresztút jelenetei, Krisztus a kereszten, levétel a keresztről, a Pietá, a sírbatétel és a sírban fekvő Krisztus, majd a feltámadás, sőt a mennybemenetel jelenetei is szerepelnek húsvéti lapokon.
A húsvéti szertartások világára utal a kereplő ábrázolása. Minthogy nagycsütörtökön „a harangok Rómába mennek”, a szenvedés idején kereplővel helyettesítik azok csengését, bongását. Így jelenik meg a lapokon mind a kereplő, mind pedig a – feltámadási szertartásra megszólaló – harang. A nagyszombati tűzszentelés után meggyúló húsvéti gyertya is szerepel egy-egy lapon.
Utoljára hagytuk – pedig alig akad levelezőlap, amelyen ne fordulnának elő – a virágokat. A tavaszi kerti és vadvirágok, virágzó ágak egymagukban is tavaszi-húsvéti jelképként hatnak, és igen gyakran társulnak a már eddig említett ünnepi jelképekhez, díszítve a húsvéti csendéleteket, erősítve és gazdagítva velük a tavaszünnepi jelképvilágot.
Jegyzet: Az eredeti cikk ma már csak kivonataiban lelhető fel az interneten, sajnos a cikk eredeti, alcím szerinti szándéka: "húsvét képeslapokon" ma már nem rekonstruálható. Kerestem azokat az alkotókat, melyeket anno dr Györgyi Erzsébet felsorolt, de nem jártam sikerrel. Az érdekesség kedvéért azonban felsorolom az eredeti képmellékleteket, ki tudja, talán valami haszna lesz:
-
Lengyel levelezőlap (1996). A húsvét szinte minden jelképe együtt látható a képen. Felirata: Boldog ünnepeket
-
Erdélyi Ilona szájjal és lábbal festő művész húsvéti lapja (1990-es évek)
-
Judith Byron Schachner képeslapja (Egyesült Államok, 1990-es évek)
-
Húsvéti locsolkodás (Török János, 1982)
-
Az alakokra a címzett gyermekeinek neveit írták fel (A. Wagnerová festménye, Szlovákia, 1993)
-
Húsvéti képeslap a Szórakaténusz Játékmúzeum gyűjteményéből. (Kozma Lajos, Gyoma, 1918)
Az archív cikkhez így új képeket kerestem, hogy ne csak a száraz tényeket olvashassátok, ezúttal pedig a képeket képtáramba lementettem. A festett tojások saját családom alkotásai, míg a különlegességek lelőhelye másik megjelölt forrásom: Jolka oldala. Patkolt tpjásokat, illetve tojáscsipkét hoztam onnan magammal. Ugyancsak ott leltem rá a híres Fabergé tojásokra is:
Az udvari ékszerész - Peter Karl Fabergé
A történet Franciaországban kezdődött, ahonnan a hugenotta Fabergé családnak menekülnie kellett vallása miatt. Végül Szentpéterváron találtak menedéket, itt született a híres tojások atyja, Peter Carl Fabergé 1846-ban. 1870-ben vette át apja ékszerüzletét, és azzal a lendülettel meg is reformálta az ékszerkészítést: az akkoriban népszerű súlyos ékszerekről könnyedebb, finomabb stílusra tért át. Az ötlet jónak bizonyult, ugyanis egyre megbecsültebb ékszerésszé vált, csecsebecséit előszeretettel vásárolták. A cár is felfigyelt rá, így nem véletlen, hogy 1885-ben hozzá fordult a feleségének szánt húsvéti ajándék ügyében. Ahogy már említettem, az első Fabergé-tojás elsöprő sikert aratott, aminek köszönhetően Peter Carl udvari ékszerészként folytatta pályafutását, és szorgalmasan gyártotta a tojásokat. A cár halála után fia, II. Miklós sem szakította meg a hagyományt, így a derék aranyműves több mint harminc éven át készítette a különleges, cári tojásokat. 1885 és 1917 között mintegy ötven darab készült a cári család különböző tagjai számára, melyeken egyre kifinomultabb díszítést és egyre kidolgozottabb mechanikát alkalmazott a mester. Gyakran egy évet is igénybe vett egy-egy különösen míves darab elkészítése.
A különleges tojások hírnevet hoztak az ékszerésznek Oroszországon túl is. A Távol-Keleten, az Egyesült Államokban és Európa más országaiban is közkedveltek voltak a Fabergé-darabok. Az 1900-as párizsi világkiállításon pedig aranyérmet nyert. Jöttek hát a megrendelések szép számmal, így a huszadik század első éveiben Londonban és Kijevben is fióküzletet nyitott Fabergé, és több száz alkalmazottat foglalkoztatott, akik ékszerek és dísztárgyak ezreit állították elő. Fényes pályafutásának a forradalom és a Romanov-dinasztia bukása vetett véget. 1918-ban Fabergének be kellett zárnia oroszországi üzleteit és menekülnie kellett. Először Németországban, majd Svájcban telepedett le, végül Lausanne-ban halt meg 1924-ben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
