Nagycsütörtök
NeMo 2009.04.09. 01:00
NeMo 2009.04.09. (Archív)
Képmelléklet: Munkácsy Mihály - Ecce Homo
NAGYCSÜTÖRTÖK: Nekem nagy ünnep. Tudom, sokan, akik olvassák ezeket a sorokat, nem hívők, mégis muszáj megírnom; szeretem ezt a csendes ünnepet.
A KÉPRŐL-Munkácsy Mihály:Ecce Homo, "Íme az ember". Krisztus Pilátus előtt, elítélése perceiben. Hallgat. Egy szót sem szól. Tudunk-e hallgatni, amikor bántanak? Vagy sérelmeinken rágódunk és tépődünk nap-mint nap? Van mit tanulnunk a Mestertől!
NAGYCSÜTÖRTÖK
Nekem nagy ünnep. Tudom, sokan, akik olvassák ezeket a sorokat, nem hívők, mégis muszáj megírnom; szeretem ezt a csendes ünnepet. Jézus és tanítványai elvonulnak, hogy a zsidó hagyomány szerint elkészítsék és elfogyasszák a bárány vacsoráját. Nagy jelkép ez, hiszen másnap Jézust keresztre feszítik. A tanítványok nem értik az egészet, azt hiszik, ez is csak olyan húsvét, mint a többi ünnep. Jézus azonban mindent tud, azt is, hogy ki fogja elárulni. A vacsora előtt Jézus megmossa tanítványai lábát: örök jelkép, a megbocsátásé, a szereteté, az alázaté. Szolgai munka. Ha szeretetből megtanuljuk szolgálni embertársainkat, ez a legnagyobb érték, amire képesek lehetünk. Ugyancsak utal a szertartás a megbocsátásra: így mossa le bűneinket Ő, a megváltó.
Itt tér el a hitünk a zsidók hitétől, hiszen ők a politikai megváltót várták, azt, aki a rómaiakat elüldözi. Ez Júdás árulásának a titka is: ő mást várt! Zelóta volt, ellenálló, aki a zsidó nép szabadságára vágyott. Nem ezt kapta, ezért feladta mesterét. Mélységesen csalódott. Mélységesen ember volt, szabad akarattal, amiben nem korlátozta senki. Ő is szerepelt Isten tervében.
Aztán Jézus az Olajfák hegyére ment imádkozni. Tanítványait elnyomta az álom, amíg ő félelmében vért verítékezett. Hányszor mulasztunk el jót tenni, holott megtehetnénk?
Majd jött Júdás és csókjával árulta el mesterét, akit elfogtak , majd elítéltek. De az ítélet már nagypénteken született, mint ahogyan a keresztrefeszítés is nagypénteki történet.
A nagycsütörtöki katolikus szertartásban a szentmise eltér minden más szentmisétől: A "dicsőség" eléneklését követően, amikor zúgnak a harangok, játszik az orgona, zenei kavalkád... majd a néma csend. Csak az elcsendesedés, a kíséret nélküli vokális ének marad. Szép gregorián dallamok idézik a 12-13. századot, Bach, Schütz, Schubert és más régi nagyok többszólamú kórusművei csendülnek... szeretem. A szentmisét követően a fények is kialszanak, csend és béke borul az imádkozókra. Együtt Istennel. Virrasztva a szenvedésre váróval.
Ne legyetek szomorúak, hiszen a halált a feltámadás követi... valamennyi vallásban itt a földön, mint ahogyan hiszem és vallom, hogy mindnyájan, akik hiszünk valamely természetfeletti erőben, egyazon Istent valljuk, csak ki-ki a maga hite szerint! Buddha és Mohamed Istene is ugyanaz az Isten.
Azonban megváltó csak egy volt. Ebben tér el a keresztények hite; az én hitem. Isten fia, Jézus, aki meghalt azért, mert szeretett, azért, hogy lemossa bűneinket, azért, hogy megmutassa, a halál után lesz életünk.
Használd ki tehát a jelent, az életedet. Felkészülés csak ez a folytatásra.
A továbbgondolkodáshoz fogadjátok szeretettel 2008-ban írt verses Keresztutam I. állomásának elmélkedését
NeMo: KERESZTÚT 2008
I.állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust
Fáradtan, meggyötörve, mégis büszkén állsz,
szájad néma, nem felelsz, nem is kiabálsz.
Alázattal, bűntelenül hajtod le fejed,
Urunk, a némaság a fegyvered.
S mi tudunk-e vajon akkor is hallgatni,
szelíden, harag nélkül, szótlanul állni,
mikor más bűnbakot keres, vétkest kiált,
ha fejünkre olvassák vélt hibánk?
Pilátus, a helytartó mossa kezeit,
nem akarja felvállalni döntéseit,
és jóllehet Jézus, Téged halálra szán,
nem tarthat rabságban majd a halál.
Hárít Pilátus, hárít a nép, a tömeg,
vállalod-e vajon saját tetteidet,
halálért, rossz döntésért nincsen felelős,
Te vállalod, ha bárkit sárba löksz?
Alázattal hajtsd le Krisztussal fejedet,
ha vádra nyílik szád, kövesd Mesteredet,
ne mondj rágalmakat, vagy vádló szavakat,
Ítélhetsz-e? - Bűntelen Te sem vagy!
2008.03.14.
|