|
Advent 2007 - Advent 2008
NeMo 2007.12.02. 00:00
Advent - jelentése eljövetel.
Veni, veni - jöjj el, jöjj el!
Futkosás méregdrága ajándékokért?
NEM: a lélek készülődése a meghitt ünnepre, a Születésre, a csodára.
2007. dec. 02 - dec. 24; 2008. nov. 30-dec. 24
ADVENT 2007
Advent: a készülődés hetei. Van, akinek mindössze bevásárlókörutakat jelent, hajszát, tülekedést... nekem azt, hogy igyekszem összeszedni minden létező szeretetemet, és leleménnyel kitalálni, mivel is okozhatnék örömet. Ehhez elsősorban ismernem kell azt, akinek ajándékozok: mire vágyik? És ha kitaláltam, legtöbbször nem vásárolható meg készen, hanem el is kell készíteni az ajándékot... és ha szívem melegét is beleadtam a készítésébe... csupán akkor lehet tökéletes.
Ha szíved is felkészült,
ha hibáidat számbavetted és megtisztultál tőlük,
ha kész vagy kiengesztelődni mindazokkal, akikkel nézeteltérésed volt,
akkor lesz igazi az Ünneped.
Áldott Karácsonyt!
ADVENT 2008
Advent: készülődés. Nem a bevásárlőközpontok túlzsúfolt tömege, nem a drága ajándékok... Nem. Vajon megszületik-e a Szeretet a szívedben? Vajon meg tudsz-e bocsátani azoknak, akik bántottak, megaláztak? Be tudod-e vallani, ha vétettél a szeretet parancsa ellen?
Felkészültél???
Ha igen, hidd el: a Megváltó a szívedben is megszületik újra MOST és ITT.
Európában, Magyarországon, egy elidegenedett és szeretet nélküli világban.
FÉNY KELL A VILÁGNAK!
______________________________________________________________________________________
NeMo: Mezítelenül jöttünk
Mezítelenül születtem e világra,
S csak csupasz lelkem él tovább, ha meghalok.
Mit ér az önzés, karrier, harácsolás,
Csak légy jó, légy tiszta: ez minden vagyonod.
Mondd, Te mit tennél akkor, ha tudván tudnád,
Nincs több napod, ez a legutolsó perced?
Vajon milliárdjaiddal törődnél- e,
Vagy kitárnád karjaid, hogy átöleljed
Szeretteid, barátaid, s a világot,
Mely meglehet, sosem adott boldogságot,
Csupán milliónyi gyönyörű- szép álmot
Sóvár vágyat, lélek-meleg tündértáncot?
A világ, jóllehet, megdermedt, jéghideg,
ám a szívünk mélye mégsem lehet rideg,
ne zárd hát kalitkába a szeretetet,
csak érezd, csodásan meleg, forrón lüktet.
Lüktet, olyan mód, ahogyan szívünk dobog,
mert lelkünk mélyén lángja dacosan lobog.
Karold hát át szeretettel a világot,
s ne szakítsd le a megtört szárú virágot.
Ne hajhászd hát az önzést, gyönyört és vagyont,
hidd el, holnapra minden kincsed elenyész,
te légy jó mindvégig, s szeresd a világot...
hidd el, mindaz, ami földi úgyis elvész!
Mezítelenül születtem e világra,
S csak csupasz lelkem él tovább, ha meghalok.
Szeretettel ölelem át a szenvedőt,
s talán mosolyognak rajtam az angyalok.
(2008.07.26- 11.20)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
