Magocskák 8. - Ünnep
2014.02.06. 23:07
A mindennapi hajsza és stressz világában elhalványulnak az ünnepek. Az ólmos fáradtságból talán még telik annyira, hogy kicsinosítsuk otthonunkat, majd holtfáradtan zuhanunk valami apatikus közönybe. Az ünneplésre és örömre egyszerűen már nem marad energiánk.
A minap elgondolkodtam azon, mi lenne a legszebb ajándék számomra. Annyi mindent szeretnék, ami energia és anyagiak hiányában meghiúsul, de úgy tűnik, hiába a kívánság, az ajándékozás pénzen megvásárolható dolgokra silányul, ahelyett, hogy egy kis segítséggel egészülne ki saját energiánk.
A magánszféra hiánya tovább fokozza a létenergiák fogyását. Most például nekiálltam leírni gondolataimat. Amikor belekezdtem, még egymagam ültem itt a számítógépemmel. Azóta beviharzott az egyik lányom, és megérkezett anyukám a maga folyamatos, semmitmondó szóáradatával. Hiába is koncentrálok, menthetetlenül elszálltak a gondolatok.
Hogyan teremtsünk hát magunk körül Ünnepet, ha a belső békénk megvalósítása is komoly falakba ütközik?
Hiszen az Ünnep lényege, hogy együtt tudjuk örülni azokkal, akiket szeretünk.
Nem függ anyagi eszközöktől, és nem függ attól sem, vajon a lakománk egy mézzel megkent kalácsszelet, vagy egy tízfogásos ebédtől roskadozó asztal! Ajándék? Sokszor az a legnagyobb ajándék, ha együtt lehetünk azzal, azokkal, akiket szeretünk.
Gondold végig, állj meg egy pillanatra, és teremts Ünnepeket a hétköznapokból!
Jegyzet: Jellemző erre a gondolatsorra, hogy 2013 03.30.-án kezdtem el. Most jött el az ideje, hogy befejezzem: 2014.02.07.-ét írunk!
|