|
Túl
2014.02.06. 11:04
Túl
Lassan elfogynak a napok.
A percek és órák vánszorogva
sütik le fáradt szemüket,
hogy nem hoztak közelebb.
A szív már nem lüktet,
csak áll, és remeg tétován, megkopva,
az idő sem pereg tovább, áll az óra,
és a betűk alatt sárgára fakulnak a lapok.
Már csak csikorog,
nem forog a kerék,
és azt mondom elég,
már nincs tovább,
fagyottra dermedt órák
ólom lába lomhán lép.
Éppoly tétovák a percek,
mint ahogyan reszket
a szív, a kéz, a láb;
hiszen csak délibáb
az élet, s a szeretet.
Csak fogd meg a kezemet,
mert Nélküled üres a világ.
2013.09.26.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
