|
Illúziók és démonok
2014.02.06. 10:55
Illúziók és démonok
Hogy mitől félek?
Árnyékban élek,
árnyékban éltem valaha,
lelkem éje csillagtalan,
sötét palástba takarva,
és magányom, mint rettenet
húzott a sárba, mocsárba, porba,
amíg meg nem szerettelek.
Általad öltöztem csillagporba,
és tündérnek éreztem magam,
jónak, értékesnek, és szépnek,
visszatért belém az élet,
és boldog voltam.
De ma, most félek.
Árnyak osonnak elő,
és porba rogyok holtan,
míg démonok tépnek,
mert a fény megint elhagy,
talán visszavonhatatlanul,
helyébe köd vonul,
és csontdermesztő fagy,
a szívemre vaksötét borul,
bár küzdök ellene konokul,
de te már sehol sem vagy.
Félelem.
Szívet dermesztő lételem,
azt hittem elhagyott,
de újra betölti életem.
Fájdalom.
Könnyekből gyűjtök tavat,
hideg szél fújja a havat,
szítja bánatom.
2013.07.31.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
