|
Fél évszázad
2014.02.06. 10:41
Fél évszázad
Hatvanhárom április havában
nem járt senki bélelt nagykabátban
csillagvirág nyílt a hímes réten,
nem hófúvás tarolt, mint zord télen.
Ötödikén delelőre járva
születtem a háborgó világra.
Csillagzatom nem ígért szerencsét,
elkerült a vagyon és a hírnév.
Nem is vágytam bőségre, babérra,
csak egy meleg, szerető otthonra,
házasságom mégsem lett túl fényes,
lehet, hogy az ízlésem túl kényes?
Magam? orvos lettem nagy sokára,
tizenkét év ment a szakvizsgára,
igaz, szültem három lánykát közbe,
kevés garas látogat a zsebbe.
Szűkölködünk hónapról hónapra,
megbecsülés nincsen magyar honba,
mégsem célom menni idegenbe,
itthon is elkél a józan elme.
Kislányaim naggyá cseperednek
nem tudom, a pasikon mit esznek
interneten, sorozaton nőnek,
horror, krimi; állandóan lőnek.
Ilyen lesz a hangulat is rendre,
sok esetben tesznek a fejemre,
álomvilág, lustaság a módi,
nem sikk ma már két kézzel dolgozni.
Szívem végül megtalálta párját,
megleltem a lelkem méltó társát,
apró bibi van csak a levesbe,
másért él, és másért ég a szíve.
Szeretem hát messziről, barátként,
nem plátói, szeret ő, csak másként.
Hosszú évek teltek sok bánattal,
végül békét leltem önmagammal.
Nem perelek, elfogadok mindent,
tisztelem a magasságos Istent,
beszélgetek Ővele, s magamban,
leszámoltam bánattal, s haraggal.
Megtanultam örülni a szépnek,
pillanatok örömében élek,
nem bánkódom, élnek bennem álmok,
reményemben békére találok.
2013.04.04.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
