|
Gabalyog: Életfa álma - NeMo: "Rendes" jegyzet
2014.01.30. 22:17
Gabalyog: Életfa álma
|
valaha volt rend
uralta a világot
valaha volt biztonság
jelenben vala
a bizonytalanság
bizonyossága
Hasít a hang, vakít a fény,
mint hitét vesztett tömeg
oszlik a remény,
tündököl ingoványkék égbolton.
Világmindenség rendje káoszriadót fúj,
Életfa emléke gyökerestől kifordul
e hazának talajából.
Potyognak gyümölcsei, gurulnak
beváltatlan gyöngyként idegen földre,
ott hoznak hajtást, magot,
meglehet örökre.
Szóródnak álmok messzi mezőkre,
pipacsszín viráguk
könnyharmatosan ring
ismerős hangú szelekre éjjelente.
|
Ég felé törő Életfa ágai
riadtan kapaszkodnak
a megújulás arcú Napkorongba,
sürgetőn fonja ágkarjait rejtekül
új célok fészekhelyének,
lombjai ölén megbúvó égitesteit
hitlendülettel telve
még röpíti magasba, bízva
ősi népe kitartó erejében,
mellyel eke szagú verejtéket
csöpögtetve a földre
termékeny életet lehel.
valaha volt a rend
valaha volt bizonyosság
jelenben vala emberséges remény
2012.11.05.
|
„Rendes” jegyzet
Valaha volt a rend.
Nyakunkra ültettek idegent,
tán kétszáz éve először,
később már jöttek csőstől
a bajkeverők, az ingyenélők,
a fekete föld sárrá olvad, s ők
szívják vérünk, ingyen tetvek
hajunkba gabalyodva esznek
és az idegennek több a jussa,
magyarnak már kenyérre se futja,
s az ég, mily igaz, posvány-zöld,
és halott lesz a művelt föld,
mert Európa - mondják -, így kívánja.
Szeretnék maradni, kivárva,
lesz ez talán még így se.
Javulhat. Vagy ez csak mese?
2012.11.09.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
