|
Lel-tár
2014.01.26. 22:15
Lel-tár
Ami földi, nem köt már,
ami kézzel fogható,
kacat, lom, szemét csupán
palota, repülő, autó,
tucatnyi míves, ódon tál,
porosodó kristálypohár,
pénz, ékszer halom
(és hatalom),
már nem akarom.
Csak egy könyv, egy ócska napló,
rongyos lapjait nézve mindig nevetek,
sárgult a szívem és fakó,
de benne hosszan sorjáznak a nevek;
családom, barátok, múzsám,
akiket szívből szeretek.
Édesapám, s nagyanyó
sírotokra lombtakaró
terít leplet puhán, és forró
emlékek élnek boldogan-fájón
arcotok, mint egy álom
és a hegyeket látom,
ahol együtt...
Múltam, sorsom
ködpárába vonva sétál szelíd dombon,
ahol a fák susognak alant,
lombjuk, mint megannyi lant
énekel zsongító szeretet-dalt.
2012.11.25.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
