|
Öröm-köd
2014.01.26. 21:37
Öröm-köd
Már szürkülnek a hegyek,
köd borít rájuk leplet,
hogy fedje a tarka,
százszínű avarba
öltözködött erdőt. Dérbe
költözött a pára vére,
csepegve az ágról,
mint az erős mákony
hozva pillámra ólmot,
lopva egy percnyi álmot
oson suttogva tova.
Nincs hazája, otthona
hol nyugovóra térne,
bár nem is sajog térde,
hisz nincs térde, bokája,
ezért sincs háza, s ágya,
csak a moha hívja zölden
tölgyfa kérgén hűvös völgyben,
térne már a patakpartra,
eső után domboldalba,
hol a forrás csörgedez,
őzet, szarvast fölfedez
a csendesen lépő vándor.
Csak lépj ki most a szobából,
hogy lásd e csendes csodát.
Már szendereg a világ,
hogy hófehér paplan alatt
- kápráztató a pillanat -,
majdan nyugovóra térjen,
álomba szunnyadjon télen.
2012.11.08.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
