|
Varázslat
2014.01.26. 21:26
Varázslat
Koronám a Nap,
bársony-palástom a csillagos éjjel,
amikor némán a szemembe nézel.
Nem lehetsz oly vak,
hogy e varázslatot ne fogd fel ésszel,
bűvöleted fátylát kérlek, tépd széjjel!
Volt egy őszi nap,
rőt lombú réten avart kavart a lég,
olvadt a bánat, derűt csillant a jég.
Reméltem, látlak,
és új élet ébredt, egy mágikus lény,
sziporkákat szórt a szellő-fútta fény.
Minden nap várlak.
Már tudom, hogy egyek vagyunk, te meg én,
távol vagy bár, lelked mégis bennem él.
Sóvár a vágyam,
csak légy velem, csak ragyogj és öleljél!
Hangod elringat. Mire vársz? Szeressél!
Csillan a szárnyam,
melletted repülni tanultam, szállok.
Készítettem szárnyat neked is. Látod?
Add hát a vállad,
páncél helyett érezd a szabadságot!
Félek, késő: Haldokolnak az álmok.
Koronám a Nap,
bársony-palástom a csillagos éjjel,
amikor némán a szemembe nézel.
Nem lehetsz oly vak,
hogy e varázslatot ne fogd fel ésszel,
bűvöleted fátylát kérlek, tépd széjjel!
2012.08.26.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
