|
Lélek-éjben
2014.01.26. 21:15
Lélek-éjben
Üres.
Mint az asztalon felejtett pohár,
Vagy a soha meg nem kezdett napló,
A csillagtalan, sötét éjszaka.
Fájó.
Mint a lassan torkomra kúszó halál,
Vagy a kezemet megsebző sarló,
A kínlódva vergődő szív dala.
Látod
Milyen végtelenül sivár, kopár
A szürke felleget tükröző tó,
Vagy a virágtalan rét illata?
Érezd:
Lényem csendes szavaidért kiált,
Amely bennem szárnyal, vigasztaló;
Magányom az üvöltő csend maga.
Kérlek
Ha a hiány sötét homályként fáj,
Lényed öleljen át vigasztalón,
Oltalmazó, lágy angyalszárnyakkal.
2012.04.26.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
