|
Magány
2014.01.26. 02:09
Magány
Angyalszárnyakon érkezett
a sóhajokkal teli vágy.
Minden átkozott esten
hideg ágy
fogadja fáradt testem,
ringatást,
védelmet
hiába vár.
Hiszen nincs már más óhajom
- alszik a tűz -,
mint örök gyermekként az oltalom
- gondot űz -.
Tornádó sodorja halott jajom -,
maga a vég -,
A magány, mint karmos fájdalom:
elég volt! Elég!
Angyalszárnyakon érkezett
a leküzdhetetlen óhaj,
hogy valaki –
- akárki –
az egyedüllét helyett,
mint friss légvételt
leheljen belém új életet,
és nyújtson védelmet
- semmiség -
csupán baráti kezet,
mit nem nyújt az ég,
kézzel foghatóan.
A test csupán ruha,
a lélek csak függelék…
hát jól van.
Angyalszárnyakon a lét
ringatva csendes hajóban
úszik, nem tudja már, miért,
feladva a reményt
a távolban.
2012.04.03.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
