|
Szárnyak
2014.01.25. 22:29
Szárnyak
Elég volt már a dermesztő fájdalomból! Elég!
Monoton menetel a lomha tevék
hullámzó, habzó háta.
Nincs vágta,
csak por van, és sivatag.
Mégis e forró, szertelen szélben szárnyra kap
egy apró kis virágszirom.
Papírra írom
tündérlétem gyötrelmeit,
küldetésem kegyetlen küzdelmeit,
fortyogó varázsitallá keverve a bénító kínt.
A bájitalt most megiszom; tűz az éjszakában,
és jól tudom, újra repít majd szárnyam,
de a pillanatban halálra váltan,
dermedten zuhanok.
Alattam romok.
Konok,
testetlen homok.
Igézz körém záport,
varázsolj körém bűvös álmot,
hogy magamhoz öleljem a világot!
A hóviharba küldj nekem rügyfakasztó lángot!
Mert bármelyik szárnyamat öltöm magamra,
szíved dobbanása nélkül az én szívem immár halott,
és lehet, a sivatagban hóvihart kavarva,
de csak Általad szólalnak meg bennem a dalok.
2012.02.15.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
