|
Sötétben
2014.01.25. 22:10
Sötétben
Lám, mindent rosszul csinálok!
Mint egy gyertya: a tűz elemészt,
de senki sem látja fényes lángom.
Hát mi végre a bűnös álom,
hogy mindörökre bennem élsz?
Sápadttá olvadnak a napok,
fogam vacog,
mert hiába a tűz, hiába a láng, a fény,
hiába minden érzés, minden szenvedély,
a szavak csengése is immár halott.
Őszi levélként hull eléd
mindaz, amit irántad érzek,
csak dadogok, mint egy részeg,
vegetálok, de már nem élek.
És lassanként széthullik a világ;
gyermekeim szívében a virág
szúrós kóróvá cseperedik,
és az igazságnak is esteledik.
Hamisan csillogó alkonyatban
szenderül el egy illlúzió.
Elaludt maga az álom,
hogy jobb lehet a saját világom,
mint a halálosan beteg Föld.
Mindent rosszul csinálok!
Körülöttem haldokolnak a virágok,
és az este is csillagtalan gyászruhát ölt.
2012.02.11.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
