|
Szív-melengető
2012.04.18. 19:37
Szív-melengető
Megölelnélek, de még nem lehet,
- nem magyarázom, hisz tudod, miért-,
Hát azt gondoltam, hogy magam helyett
- csupán egy jelkép, vagy apró emlék -
veszek valami puhát, meleget,
átölel majd, ha lelked didereg,
épp úgy ölel majd, mint a szeretet,
mint az irántad érzett szeretet.
Szerettem volna adni egy sálat,
De durvák voltak, feketék, szürkék,
Borzasztó gyatra volt a kínálat,
tapintásuktól is menekülnék.
A színük hozzád sehogy sem illett,
narancs például nem akadt egy sem,
ráadásul meg került az ihlet,
ki is akadtam majdnem dühömben.
Csüggedten jártam boltokat nézve,
- Csuda vigye el az álom-sálat! -
Rád koncentrálva, téged idézve,
minek örülsz majd, vagy mi a vágyad.
Végül egy boltban láttam egy inget,
„Vigyél el!”- mondta, vígan kacsintva,
narancsszín sálból hozzád illő ing lett,
illetve póló, de az jó puha.
Úgy tudom, ritkán veszel fel öltönyt,
hát azt remélem, majd sűrűn hordod,
És majd, amikor magadra öltöd,
egy pillanatra talán rám gondolsz.
Hátha megérzed az ingbe bújva,
olvadó jégből gyémánt született,
amitől lényem feléledt újra,
Átjár téged is az a szív-meleg,
Talán megérzed, amit én érzek,
ha rád nézhetek, vagy rád gondolok,
szívem közepén a melegséget,
amitől messze futnak a gondok.
S egyszer tán így lesz – addig meg várok -,
talán majd egyszer szívből megölelsz.
Maradnak addig a színes álmok,
és a puha ing, amit fölvehetsz.
2011.11.28.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
Súgó
Frissítés
