Százkarú Hydra

Szívemben szenvedélyes szerelem,

Lobogó lángoktól lüktet lelkem,

El nem csókolt csókok tüzén égek,

El nem ölelt álmok, mint lidércek

Fojtogatnak, karjaikban méreg,

A szívedhez soha el nem érek.

Szürkéskék az ég, a tó, a tenger,

Szemed színe víz tükréből perzsel,

Mosolyod, mint csillag fenn az égen,

Most is látom, mégis: el nem érem.

Szavaid, mint langyos őszi szellő,

Mért nem lettem bűvös tavi sellő?

Kőszívednek merről van a nyitja,

mi a bűvös szemüveged titka?

Gyengéd szíved nem kőből van, látom,

Csak béklyóban vergődik, barátom.

2010.08.27