A New Yorki nő

Lépteit színpompás pillangók kísérték -

Az utcán hangyaként hemzsegő emberek -,

A vékony dróton libbenő lepkék röptét

(Rajtad kívül) talán senki se látta meg.

Izzó mélyvörösre színezte az alkony

Az égbetörő, rideg toronyházakat,

Aktatáskák, öltönyök, egykedvű arcok

Közönyösen rótták sietve az utat.

Tarka ruhájában melletted elsuhan,

Barna haja libben, felborzolja a szél,

Fénylő színfolt Ő a nyüzsgő áradatban,

Magányos és fáradt, már semmit sem remél.

A pillangók, mint az álmok keltek szárnyra,

De vak és süket körülötte a tömeg,

Őt csak vitte, monoton vitte a lába.

Nem látják, nem hallják, senki sem érti meg.

2010.08.23 (-09.24)