Rongyos napló

Valamikor elindultál

Életed, mint tiszta napló.

Hibát hibára halmoztál,

Mondhatod, hogy mindez nem jó…

Naplód gyöngybetűit önnön

Véreddel róttad papírra,

Sokszor ülsz a lapok fölött,

Ráhajolsz, emlékszel sírva.

Fáj-e még? Fáj minden sebed.

Továbblépsz, múltad nem ereszt.

Tanulj hát: miért volt mindez?

Az orkán vonz, de megsebez.

Bocsáss meg hát önmagadnak,

múltadból kilépve okulj,

Légy remény követe másnak,

Leborulj, és ne kiborulj!

Merre visznek ösvényeid,

Tisztábban láthatnák mások,

S ha elfogadod, tükreid

Lesznek a hű, jó barátok.

Ne perlekedj földi kincsen,

Vér tapad rá, gond, és bánat,

Ne vágyj arra, ami nincsen,

Talán becsapott a vágyad.

Hogyha vonz az ismeretlen,

semmilyen távlat nem elég;

Szárnyat bontva nézz lelkedbe,

Fedezd fel, milyen meseszép!

(2010.05.16)