Rendhagyó ajándék

Bánatfelhőktől terhes az ég,

sötétbe borult a messzeség.

Szíved mélyén gondvirág terem,

Leszakítanám, de nem merem.

Elsimítanám a széles árkot     

Lelkeden, mit a szenvedés szántott,  

El nem sírt könnyeid letörölném;

Fájdalom érint mosolyod mélyén.

Szárnyra kelve repülnék a széllel,

Cudar felhőd nyugovóra térjen.

Lopnék neked csillagport az éjben,

szemedben a fény, hogy újra égjen.

Arra vágyom, hogy boldog légy végre,

De nem vagyok sem tündér, sem angyal,

Álomszárnyaim felveszem éjjel,

De elillannak, a kelő nappal.

Magamon kívül nincs hát ajándék,

Hiszen koldus vagyok, semmim sincsen,

Csak a szeretet, ami az enyém,

szívem hát csendben szívedbe rejtem.

2010.02.18