Ősz van, csendes, békés. Borongós a reggel.
Nézek kifelé nagy, álmatag szemekkel.
Mélán kel a Nap is, felhő takarója
Lehullni készül, ám ködpára borítja.

Szitál az eső, egy csepp hull az arcomra,
Ballagok kedvetlen, nem is tudom, hova.
Aztán sziporkázva mégis felsüt a nap,
Szivárvány játszik a sötét felhők alatt.

Áttűnik fénye a sárguló lombokon,
Aranyra vált minden, messze fut a komor,
Sötét hangulat már lelkem zugaiból,
S látom ahogy vígan mókus fut a fákon.

Nyílik még a kertben apró, vörös rózsa,
Kék bogyókat érlel sötét mahónia,
Piros pöttyöt rejt a tiszafának lombja,
Az őszt víggá teszi ez a színorgia.

Álmos reggelemből fut a szomorúság,
Örömmel tölti el szívemet a világ.
Színekkel telik meg nyomott, szürke napom,
Vidám, boldog ősz lesz, hogyha azt akarom.

2009.11.07