NeMo: Balatoni napkelte

A víz kristálytükre csókot küld az égnek,

pirulva üzen a Nap a messzeségnek.

Csendben, s madárdalban fürdőzik a hajnal,

Neked küldöm versem egy szelíd sóhajjal.

Párafüggöny rejti még a távol bércet,

tó tükrén ringatva récegyerek lépked.

Rejtélyes derengés, melyet áttör a fény,

Háborog a szívem, mégis: él a remény.

Sejtelmes fényekbe öltözik a világ,

felhő burkolja be a horizont alját,

s bár a fák csúcsán még lomhán ballag a Hold,

születőben a fény, mely minden mást kiolt.

Viseltes ruhaként foszlik szerte az éj,

kacér fény bujdokol felhőpaplan mélyén;

Bújócskázik a Nap, kikukkant az égre;

Arany hidat von a mélykék tó tükrére.

Szépségben az élet; minden hajnal ünnep,

sehol sincsen párja ennek a derűnek!

Madarak dalában szárnyalok a széllel,

feloldódom csendben, időben, és térben.

2009.05.16-18