Álom és valóság

Hiába minden: nem lehetek tündéred,

jóllehet szárnyakat növesztettem érted.

Szemedben minden csillag lángja ott ragyog,

éltető fényük szívemben olvaszt fagyot,

és bár magányos lelkem Nélküled halott,

nem látsz meg: Nálad csak álmomban járhatok,

tündérszárnyakon szállva simítom arcod...

de Te elmész mellettem: hangom nem hallod.

Csak egy csúf, jelentéktelen bogár vagyok...

nem lehetek tündér; cél nélkül csapongok.

2009-04-24