Üzenet

Képzeleted a végtelenbe szárnyal,

erőd a szeretet, s béke  szívedben,

mért győz le oktalan félelmed, árnyad?

hisz Általad is a Mindenség üzen!

Kezdd elölről; engedj be minden újat,

csak tárd nagyra közben lelked kapuját,

Isten ma is jelet küld, üzen újra;

ha kopogtat, az ajtódat be ne zárd!

Hajszolt éltedben kapkodva létezel,

bár lényed régen nyugalomért kiált,

lassíts, lazíts, és rögtön fellélegzel,

ha érzed a Lelket; hisz’ ajtódban állt.

Nézd csak, mennyi jót tettél mostanában...

lenne bőven okod rá, hogy ünnepelj,

igaz hálával gondolhatnál arra,

hogy szerethetsz, mosolyoghatsz, létezel.

Csendesítsd hát le lázadozó lelked,

feledd el a napok fájó sebeit,

engedd, hogy szóljon a szívedbe rejtett

néma, ám beszélni vágyó lélekhíd.

Dallamok csendülnek rejtett zugokban,

engedd, hadd járjon át végre a zene,

hidd el, rálelsz végül helyes utadra,

ha lényed szép muzsikával van tele.

S végül, ha elcsitul lelkedben a gond,

s meghallod a tündér-zene hangjait,

ajtódon csendben egy angyal bekopog;

bízzál: minden imád meghallgattatik.

(2009.02.28)