|
OPNI - ilyen volt. A Kastély
Havas L. nyílt levele 2007.04.01. 10:44
2007. április 1.-én élőlánc volt a kórházakért
Megvédenénk... de attól tartok, kevés a mi szándékunk ehhez!
Requiem az OPNI-ért, és az azt követően bezárt kórházakért.
2007. április 1.-én élőlánc volt a kórházakért!
Megvédenénk... de attól tartok, kevés a mi szándékunk ehhez!
OPNI - ilyen volt. A Kastély
MIT VESZÍTÜNK A HÁRSHEGYEN, LIPÓT MEZEJÉN?
REQUIEM, most már közelről
Az OPNI bezárásáért, a Tébolydáért. Egy kiáltás.
Havas L. és az OPNI gyógyító közösségének az Élőlánc alkalmából megjelent nyílt levele
Köszönöm, köszönjük, hogy figyelmeztettél: értékeljük a Házat, az OPNI-t.
Mit is veszítünk itt, „Lipót mezején” mi, magyarok, betegek, kezelőik, de minden család, minden idős és minden fiatal?
Kitekintve a Vár Budára néző sétányáról, a hegyek oldalában pillantható meg a hatalmas épület. A táj koronája a Tébolyda, a második legnagyobb építmény közel és távol az Országház után.
Impozáns, csaknem palota.
VOLT!
(A MÚLT):
Luxus intézet ez, a XIX. század magyarjainak vágya, sokszori kérése a császár felé. 1815 után a bécsi nagy intézmény a magyaroktól fizetség ellenében is megtagadta már a befogadást, ezért jött létre a vágy az intézet után és ezért a késztetés, hogy a bécsi intézethez hasonló legyen. Az akaratot a vármegyék, grófok, püspökök, érsekek, iskolaigazgatók sorának pénze, felajánlása, hagyatéka bizonyítja, melyet e célra szenteltek, adományoztak. Az adományok egyre érkeztek, 70-80 éven át. A hatalmas beruházáson kőművesek, kőfaragók dolgoztak éveken keresztül. Az épület 59 tengelyének tagolása, a díszítő elemek felfelé és kétoldalt lecsendesedő ritmusa felséges látvány. Majd kútfúrók, ólomművesek következtek. Órásmester, harangöntő. A művészeket versenyeztették. A légszesz világító társulat és a légfűtés kialakítói alkották itt meg álmukat. Templom (kápolna, kórus), másoknak imaterem, konyhák, párkányzatok, medencék, tükrös tartópillérek, szárnyak épültek. Csak a fő homlokzat 212m hosszú. Az alkotást a legmagasabb szintről irányították: miniszter döntött az épület feliratáról, a kertre vigyázó csősz személyéről, az igazgató fizetéséről, vagy csak egy ápoló átcseréléséről is.
Megnyitás: 1868 december 6.
A gyönyörű parkban külön területet kaptak az „első-, a másod- és harmadosztályú” betegek. Az első osztályú betegek kényelme külön szoba, vagy akár kettő volt, ha meg tudta fizetni. Külön ápolója volt és kívánságra akár a saját bútorait hozathatta be. A betegek egyre érkeztek. Új ágyakat kellett faragni, rendre bővíteni.
Családok, kanonokok, maguk a betegek hagyták vagyonukat a ragyogó intézetre; 4 Forint, vagy akár 10.000 Ft - ekkor egy jó fizetés 20 Ft, az egész épület színezése 384 Ft lett volna.
A megnyitás után tovább fejlesztettek. A világításhoz saját „légszesz gyár” települt, valamint kőrvasutat terveztek. A kápolnához később a hazai szecesszió nagyját, Nagy Sándort kérték fel, aki a gödöllői művésztelepen Körösfői Kriesch Aladárral, közeli családtagjával alkotott akkor. A felkért művész kialakította a híres freskókat, amelyek ma ismét láthatók, rekonstrukciójuk éppen folyamatban van.
Fény, rend, csillogás. Ez (volt) az Országos Tébolyda
Ez a vagyon, ez kerül most bizonyos zsebekbe. Zsebekbe kerül a nemzet adakozása.
A régi iratokat megtalálták. Pontosan mutatják a sok-sok támogatás, a grófi- plébánosi végrendelet, a császári- királyi kiegyezési béke korszak tömérdek, de nagyon is számolt beruházása, pénze nem szánta ezt a tőkét Miniszterünknek, mai Miniszterelnökünknek, a Gazdasági Miniszternek és pártjaiknak sem. A cél egyértelműen a magyar elmebetegek sorsának javítása volt. Most az elmebetegeket és mai elkötelezett gyógyító - ápoló gárdájukat kiebrudalják.
JELEN:
Az épület szép! - mondják. Jó helyen van. Az őspark? „A fű kövér”. Jobb lesz ez más célra, jobb lesz az NEKÜNK! Kell az a 30 (vagy több) milliárd. Nagyon hiányzik minekünk! Kevés ugyanis az EU pályázatokhoz az elszegényedett (kifosztott, vagy csak rosszul kezelt) ország tőkéje. Vagy mondjunk inkább kormányt. Fontos tehát ez a pár milliárd. Átalakulva vonul majd ez a pénz vállalkozóinkhoz.
Ám próbáljunk megnyugodni és köszönjük meg a leckét. Ugyanis nem értékeljük eléggé. A kormány sem. A miniszter sem. Nem is nekik köszönjük a leckét, hiszen a gépezetben a porszemeket elfelejtik, eltűnnek. Mi is felejtünk majd. De mit is veszítünk?
MIT IS VESZÍTÜNK?
Az Országos Tébolydát a mai OPNI-t nem értékeltük megfelelően. Talán még Ön, kedves résztvevő - olvasó, Ön sem. Pedig a veszteség, a hiány fájni fog. Hiányozni fog, mert hiányoznia kell annak, ami jól ment. Szenvedni fogunk, keressük hol a baj, pedig még tehetnénk ellene. Fontos volt. Fontos volt a népünknek a XIX. században, de fontos ma is. Mert ma a Tébolyda természetesen többet tud, mint a régi fénykorban. De csúnyább is.
Csúnyább. Nem azért, mert bomba érte, vulkánkitörés, vagy meteorbecsapódás. Nem. Csak a szocializmus. A minisztérium volt a szegény, vagy fukar gazda, a mindenkori tulajdonos a 60 év alatt. Nem volt festés, nem volt eresz, nem volt tető. Foltozták a vakolatot, itt-ott egy kis bádogtetőt. A budapesti főutak megújhodása - emlékszünk még? - a lövések harapta, koszos, szürke körúti házakból palotákat fejtett ki - 1990-től. Ez a megújítás maradt el itt. Igaz, a Tébolyda ma is szebb a Körút mellékutcáinak legtöbbjénél, de csak azért, mert ez igen magasról indult. Császári-királyi tervek szerint, a kor legszebb épületeinek szintjéről. A kor luxus épületeinek sorában is csillagászati árért megálmodott alkotás volt.
A gyógyítás. Itt nincs szégyellnivalónk. Az elme- és idegbetegek gyógyítása - ápolása más, és sikeresebb ma. Nem sikerült ugyan megfejtenünk a skizofrénia (hasadt elméjűség) okait, de amerikai és európai tudós kollégáinknak sem. Sokat találkozunk velük itt és ott is. Új módszerekkel többünk együtt kutatott velük évekig. Visszajöttünk, folytatni itt, amit megkezdtünk. A világ szakmai társaságának tagjai vagyunk. Többen rangos külföldi lapok szerkesztői itthon, saját munkájuk mellett. Képző, továbbképző ülések nálunk egymást érik - érték.
De az elme és az idegrendszer betegségei ma specialistákat igényelnek!
Valóban, az OPNI-ban a szakma területei külön osztállyal rendelkeznek (rendelkeztek; egyes osztályok a mai nappal már bezártak).
Speciális osztályunk van (volt) az affektív betegségekre [érzelmi zavarok, öngyilkosság, mániák], a memóriazavarokra [akár teljes dementia, elbutulás], de a függőségek [gyógyszer, drog, alkohol], a gyermekkori kórképek, a szocializációs, beilleszkedési zavarok, traumák, vagy a már neurológiához tartozó epilepsziák tünetmentesítő kezelésére, ellátására is. A szélütés [Stroke] országos központja is itt van. Ahogyan a nagy port felvert „kerge marha” kór (BSE) ritka emberi formája, a prion betegség centruma is itt kellett, hogy kialakuljon.
Az osztályok, részlegek vezetői a témák tényleges szakértői, sőt sokan a betegellátás mellett kutatói. Ez a szakértői út és a többi területekkel mégis érintkezés, szakmai kohézió csak ilyen nagy intézményekben lehetséges.
A specializáció, a most „reform” név alatt javasolt, ám mindenhol eddig is meglehetősen kis osztályokon (beleértve a regionális centrumokat is) nem lehetséges, szóba sem jöhet. Hiszen alig néhány beteg fordul elő ezeken a helyeken a különleges kórképekből, a ritkábbakból pedig évekig akár egy sem. Nem gyűlhet tapasztalat.
A kiváló vezetők természetesen mindenhol, ott is megállják majd a helyüket. Specialistái lesznek... minek is? Bárminek. Egy választott területnek.
Pár év alatt az eddigi speciális tapasztalat, tudás megszűnik.
Marad a régi, falunkénti ellátás.
Igaz, van fejlődés! Hiszen 140 éve még a falu végi házban ápolták a betegeket. Most majd a régióban megkapják az ellátást. A drogfüggő, az elbutult, a depressziós, öngyilkossággal kísérletező és a „dühöngő gyilkos” is - rutin ellátást kap. Úgy próbálják majd kezelni, ahogyan a tankönyv leírja, ahogyan a gyógyszergyár javasolja. Ez a betegek többségénél beválik, úgy 2/3 részükben.
A többiek? Akiknél nem vált be?
A többiek mehettek eddig az OPNI-ba.
Mert a Tébolyda műhelyében minden új gyógyszert, kezelést,vizsgálatot ki lehetett próbálni, megtapasztalni, mit ér. Ezért a diagnosztika és kezelés lehetősége folyamatosan egy lépéssel előbbre volt itt már 140 éve (csak 138, legyünk szerények). Ez marad most el. Jön a Rutin Korszaka.
Az Ön családja is szenved, mert egy kedves, idős tagja elbutulása miatt agresszív? Nem kell, hogy így legyen. Ugye nem tudta? Van segítség neki is, Önöknek is. Ismét öngyilkossággal próbálkozott egy rokon, hányadszor is? Talán ez sem kötelező - csak nem tudta. Személyes tragédiák, családi szenvedés kerülhető így el. Az a csaknem „művészet”, ahogyan nagyszámú beteg kapcsán a kezelés kialakítható: akár a rohamosan kialakuló stroke - szélütésben, a rutin kezelésre nem reagáló epilepsziában, vagy a pszichiátria sok-sok kórképében, formájában.
Ezt veszítjük el. Ez vész el az OPNI-val.
Az OPNI a hazai pszichiátria legnagyobbja. Képző helye. A szakma eddigi feje. Mérete miatt itt van az ország pszichiátriai ágyainak jelentős része. Most fővesztésre (decapitatio) kerül sor. Súlyos veszteség.
HIÁNYOZNI FOG?
Látványos lesz a hiány? Talán csak egy villanás lesz Önben, meg a Miniszterelnök, miniszterek, sok képviselő családjában, amikor nem megy majd a rutinkezelés és a család megy tönkre. Mert éppen abba a bizonyos 1/3-ba tartozik a rokon, és alig, vagy egyáltalán nem reagál a szokott kezelésre. Hogy lehetett volna valamit másképp tenni? Mert most még lehetne.
A Házban a klinikum és a tudomány testközelbe került már a kezdetektől. Ez a kutatás, a beteg és betegség közteli tudomány is hiányzik persze, főleg nekem. De talán az országnak is. De tudom, hogy „El lehet menni” és igaz, hogy ezt a kutatást meg tudja csinálni más. Más ország, ahol több a pénz. Más betegek vizsgálatával. Sőt, mi magunk is elvégezhetjük ott kint, ha annyira érdekel. Ezt a jövőt formáló (kormány) szemléletet is tisztán láthatjuk.
MIÉRT?
Miért is történik mindez a baj? Kedves olvasó! Jövőbeni csillogó gazdagságunk lebeghet az Ön szeme előtt. Mert hiszen az érkező EU pénz: - a gazdagság forrása lesz. A hozzá illesztendő, saját, szükséges tőke igaz, kevés. Van azonban egy kis vagyonunk. Itt van például az OPNI. Ezért azok, akik az eddigi veszteséges, súlyos évek során csoda módon, valahogy gazdagodtak, most azt javasolják: Kedves Társaim a bajban, nagy a baj, adjuk el a „családi ezüstöt”! Mit? Hát a Repülőteret, más apróságokat, az OPNI-t, szóval a Lipótmező bizonyára csupán egy ebben a sorban.
KÉRDÉS:
Vajon a Tébolyda tőkéje eléri-e majd, zsebről zsebre ugorva az EU pénzekhez illesztendő vagyont? Mert az első vásárló még aligha a tényleges befektető lesz. És ha célba ér, úgy majd az „új” forrásokkal, az EU támogatással megfelelő vállalkozásokon át nem ugyanazokban a zsebekben hoz majd bővülést? Megéri-e ez az áldozat? Láttuk, mit veszítünk el. Szerintem ez az áldozat nem éri meg. Én meggondolnám. Mert itt most a kukába dobjuk a Nemzet érdekét, történelmét és jövőjét.
MIÉRT ÉPPEN AZ OPNI?
- ÚGY TŰNHET, ELMEBETEGEK MÁR NINCSENEK. DE HA MÉGIS, AZOK IS CSENDESEK, NEM TILTAKOZNAK.
Miért éppen az OPNI a „reform” áldozata? Az ok láthatóan maga a „palota”, az érték. Az OPNI nem veszteséges. A hazai pszichiátria legnagyobbja. A fővesztésre a túl jó munka adhatja talán a lehetőséget: úgy tűnhet, elmebetegek már nincsenek. De ha mégis, azok is csöndesek, nem tiltakoznak. Kis konfliktus - nagy nyereség. Régen, 140 - 180 évvel ezelőtt Magyarország szenvedett nehéz betegeitől. Létrehozta a Tébolydát. Túl jól dolgoztunk. Ma emberség kellene, hogy észrevegyük őket, hogy törődjünk velük, vagy legalább ne ártsunk nekik.
Az ember és ők különösen háttérbe szorulnak itt, a multik világában. Mert a betegek száma nem csökkent. Talán tetszenek emlékezni, a szocializmus valamikor eldöntötte, hogy felszámolja az ideg- és elmebetegségeket. Pusztán társadalmi bajnak hitte, mert megnyilvánulása valóban közvetlen közel van az ember legbenső énjéhez, tudatához, „emberi mivoltához”.
Azonban a „psziché” és az „idegek” betegségei sajnos (a kormány elképzeléseivel szemben) tényleges betegségek. Nem különböznek a szívinfarktus, a tüdődaganat és a cukorbetegség halálos károsodásaitól. Nehezen gyógyíthatók. Gyógyításuk ma fontos az EU-ban. Ahogyan fontos lenne Magyarországon, az OPNI-ban is. Mondhatnánk (elhangzott ez is), hogy a kor igénye más. Nincs már erre szükség. Az eredeti cél és a szükséglet azonban mit sem változott, sőt fokozódott: a betegségek köre bővült, a segítségnyújtás módja finomodott. A pszichoterápiához több idő kellene. A baj ma az, hogy a mérő - értékelő rendszereknek éppen ezeket és a távolabbi eredményt kellene elismernie, nem a csip-csup teendőket.
MA MÁS A CÉL.
ÍGY AKARJUK?
Csakhogy ma, itt más a cél. A cél és a jövő a KIS ellátásé. KICSIT gyógyítsunk és KEVESET. De legalábbis olcsón. A mai egészségpolitika a: „Legyen elég, nem jár több!” korszaka, a Rutin Korszaka. Kis ország vagyunk, legyünk provincia. Akinek több kell? Menjen Bécsbe, Londonba. (Igaz, pont a pszichiátriában a nyelv komoly akadály. De tanuljon csak nyelveket az a beteg!) De van egy másik eshetőség is. A magán orvosi ellátás, mert erre tartunk. Valahogy úgy, ahogy a régmúltban volt. Lesz első osztályú (jómódú) beteg, másod és harmadosztályú (vagyis nem oly tehetős illetve szegény) beteg. Lesz „Első Osztályú” kezelés. Ez majd egy vagyonba kerül, de az „Első Osztályúaknak” lesz erre pénze. Egy magán orvosi kezeléshez jó ellátó kell, például egy „magán OPNI”. Amihez persze komoly tőke kell. Az a tőke, amit az ország valamikor betett ide, ezekbe a falakba és most kivonják Lipótmezőről.
Szóval akkor áll majd helyre a rend. Újra lesz, lehet kiemelt ellátás. Lesz első osztályú kezelés, de már csak a kiválasztottaknak. A többiek? Rutin ellátást kapnak, talán beválik. Mert ennyi jár nekik! NEKÜNK! A kormány most határozza meg a társadalmi helyünket, a társadalmi ranglétrát. A helyünkre kerülünk. Önök, kedves olvasók, Önök is a helyükre méltóztatnak majd - most kerülni. „Így akarjuk.”- azt mondják. Így akarjuk?
Úgy tűnik, a mai irányítóknak (és sok mai magyarnak) nem jut eszébe mindez. Addig nem fog eszébe jutni, amíg beteg nem lesz barátja, rokona, vagy ő maga. Valószínűleg nem is tudja. mit veszít most, ezekben a napokban. Lehet, hogy nem a tudás békés nyugalmával fog szenvedni ő, családja és rokona, miközben majd ismét elfogad egy hasonló „reformot”. De legalább mi lássunk tisztán!
(Radiológia: MR és CT)
SZEMÉLYES HELYZETÜNK
Nem titkolhatjuk el személyes szenvedéseinket sem, amit az egyes betegeknek és nekünk, a gárdának okozni fog a meggondolatlan megszüntetési terv. A betegek egy része, érezni, tudni fogja a hiányt, sorsuknak döntő fordulata lehet ez. Érezzünk velük valamennyien! A gárdában az egyedülélők most talán nem fogják tudni majd fenntartani lakásukat. A családfenntartók esetleg nem fogják tudni biztosítani családjuk életét, kölcsönük törlesztését, az iskolai tankönyveket.
Szerénységre tanít ez minket!
A Miniszterelnök pártelnök lett. A Gazdasági Miniszterben sokan bíznak. A felelősség most közvetlenül a pártok tagságát éri. Gondolja át mindenki: Mivel érez ő együtt? A kis emberekkel, az ártatlan betegekkel, munkásokkal, dolgozókkal? Magyarország népének, lakosainak, családjainak érdekével? Mindegyikünk egészségügyi létérdekével? - Vagy a tőkével és a meggazdagodással. Mert a tőke az országot és az embert figyelmen kívül hagyja. Mindannyiunkat. Önt is, aki ezt olvassa. Azonban ez a tőke gazdagodik és a gazdagsága valóban terjed zsebről zsebre, zsebből zsebbe. Mi a cél? Pontosan: csak a gazdagság a cél? Vagy annak is van valami más célja az Önök életében? Mert ez itt a kérdés. Legyen a döntés világos. Az OPNI-ról, az Országos Tébolydáról ez a döntés hibás. A bemutatott zajló nagy játszmában a Sakktáblán ez a lépés hibás. A hibás lépések pedig . természetesen a sakkban... - végül általában nem a győzelemhez vezetnek.
Én meggondolnám. Ezt veszítjük most, Lipót Mezején!
Mi: Havas L., orvosok, pszichológusok, gondozók, betegek, családok. Mindenki, aki beteg lehet, vagy lesz, és akinek beteg rokona, barátja van, vagy lehet még - Magyarország lakosai.
1868 december + 138 év = 2007 április
Megjegyzés: Miért én írom e sorokat, aki kissé oldalról (a kutatás oldaláról) látom az eseményeket? Sokan túl közelről nézik azokat. Vannak, akik apró ígéretek zsongásában révednek el. A büszkéknek azt mondták: „Te tudjuk, szuper vagy, nem lehet bajod”. Másoknak: „Csak Te vagy itt a lényeg”. Egyeseknek kiemelt, jobb helyet ajánlottak. Ám az ígéret- buborékok lassan sorra pukkadnak ki. Mert a pénzt valójában semmi nem érdekli, csak a pénz maga. Kissé távolabbról a lényeg éles színekben tűnik elő. Például 140 év távolából. Ezért bátorkodtam Önöket ezen a túrán így kalauzolni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Archívum
