Karácsony 2008
 
Ne félj!
Bár csillagtalan, és vaksötét az éj,
(a világ igazság, s szeretet nélkül él),
valahol egy jászol mélyén
megszületett a remény,
s nemcsak a napkeleti bölcseknek,
hanem nekem, s neked
csillag kél,
felragyog a fény.
 
Ne félj!
Kétezer éve is kitaszított volt a szegény,
de a Gondviselés egy barlangistálló mélyén
szállást készített Betlehem szélén,
s világra jött, Ki Van, s mindig létezett,
Dávid házából fiú adatott nékünk;
megérkezett.
 
Ne félj!
mert napkeleten a Király csillaga felkél,
és soha nem látott fényben úszik ez az éj,
s a jászolban, hol bárányok lehelik szelíden
az Örömhírt hozó gyermek mosolyogva pihen.
A világba jött érted, s értem
Isten szeretetét hozta szívében.
 
Ne félj!
Gyámoltalan kisded fekszik egy jászol mélyén,
arcán mosoly játszik, szórja feléd, s felém,
nincs ékszer az Ő királyi kezén,
de ölelőn tárja a világ felé...
feléd, s felém.
Ő a Remény.
 
Ne félj!
Látszólag nincs ma igazság, és haldoklik a remény,
ám kétezer éve sokak szívének rejtekén
a mai szent napon, emlékezvén
újra kigyúl a fény:
hát remélj
és Élj!
 
(2008.12.30)