Akkor majd...

Ha meghalok, ne hozzál virágot,

csak kísérj el; én már mindent látok.

Ha meghalok, gyújts egy gyertyát értem,

de a láng a szíved mélyén égjen!

Nem kellenek virágok és mécsek,

énmiattam ne szórd el a pénzed!

Nem vihetek semmit, ami érték,

nem foghat fel többé földi érzék.

Odaátról mosolyogva nézlek,

megsimítom orcádat, s megérzed.

Szerettelek, s Te szerettél engem,

Őrizlek majd lelkemmel a mennyben.

Ha meghalok, ne sirassál engem,

szállok már a csodás végtelenben!

Csak szívedben égjen tovább mécsem,

ha így lesz majd, nem hiába éltem!

(2008.11.02.)