Csendes hajnal

Hajnal van, a világ zajjal megtelik,

ma virrasztottam, dolgoztam reggelig.

Fáradt testem-lelkem nyugovóra tér,

csak imám száll Istenhez a lelkedér’.

Én hamarosan már pihenni térek,

de mielőtt álomba száll a lélek,

imát mondok szeretteimért, s Érted.

Isten hallgatja... Te (remélem) érted.

Te talán épp e pillanatban ébredsz,

körötted sejtelmes hajnali fények,

búcsút mondasz a puha ágynak, s éjnek,

álmodat átadod a déli szélnek.

Köztünk vég nélküli kilométerek,

mint kisírt szemek, az ég alja dereng,

lelkem ringató álom szélén lebeg,

szárnyra kel, és küszöbödön szendereg.

Szemedből épp kidörgölöd az álmot,

Fáradt vagy még, de jólesőn nyújtózkodsz,

Majd lábujjhegyen osonsz be fiadhoz,

Arcára simítva gyengéd  kis csókot.

Talán épp indulsz... Imám lehet, elér,

Isten kísérjen ma is (a kedvemér)...

A zajjal megtelt világban egy tündér

őrzi lelkem, amint nyugovóra tér.

(2008.11.16 - 20)