Álomszőttes

Álmokból szőttem színes vásznat,

de ez a kelme hamar szakad,

ne rombold össze, kérlek, Uram,

ne fújd el a kártyaváramat!

Ne szeress ennyire, Istenem!

Tudom, azt próbálod, kit szeretsz,

lelkem szárnyalna messze Veled,

de már nem bírom a terheket.

Nézd végre emberi létemet,

hamis tanácsadó a magány,

semmi nagyot nem kíván szívem;

szeretetre, s megértésre vár.

Kezedbe adtam az életem...

de elég volt már – Kérlek, vedd el!

S tartsd meg másnak a feladatot,

mit kegyetlen kezed rám szabott,

vagy könnyíts kicsit a terhemen,

ez a kereszt túl nehéz nekem!

Könyörülj meg rajtam, Istenem,

kérlek, ments meg, emelj fel engem!

Nem vagyok én angyal, csak ember,

tele álmokkal, s félelmekkel,

ha szívemet rabláncon tartod,

hogy lesz erőm a feladathoz?

Uram, csúful üres a világ,

csaknem kihalt már a szeretet,

Gyötör az igazságtalanság,

és kegyetlenek az emberek...

Mégis: fejem lehajtom újra,

rálépek a rám szabott útra,

s felajánlom lelkem kínjait,

hátha másokon imám segít:

Mi Atyánk, mentsd meg Európát,

s benne ezt a haldokló Hazát,

vezetőinknek adj belátást,

s adj minden nap kenyeret, s imát.

Segítsd meg ellenségeimet,

(kezükben túl sok a hatalom),

mentsd meg kérlek barátaimat,

hogy el ne bukjanak útjukon!

Megadom hát magam, Istenem,

csak erőt adj minden nap nekem!

Uram, ha tényleg ezt akarod:

legyen meg a Te akaratod.

Újraszövöm hát színes álom- vásznam,

felépítem ingatag kártyaváram,

összeszedem szívem tört cserepeit...

szeretnem kell... és az Isten megsegít.

(2008.11.20)