Tündérek táncolnak az erdőn
2008.10.16. 00:11
Tündérek táncolnak az
erdőn
Pajkos, víg tündérek táncolnak az
erdőn,
Újdonsült Királyuk is talán ma
eljön,
Álom-türkiz fények libegnek az
éjben;
Szent János bogárkák zümmögnek a
réten.
Amott tündérlány perdül, fején
koszorú,
Látszólag vígan táncol, mégis
szomorú,
És a vidám zenében beálló
csendben
Fűzfa-apóval sugdosva pusmog
menten.
Daliás, szép szál legény a
tündérkirály,
Meleg szemében tavak színe
muzsikál,
Szívéből csillannak a csillagos
egek,
A tündérlány szíve folyvást
beleremeg.
De jaj, ma esküvőre készül a
király,
választottja gyönyörű, délceg, sudár
lány,
de nem tudja a szem, mi van a mélyben
lent,
a szép királylány szíve csupán jeget
rejt.
Megsejtette, tudja jól ezt a
tündérlány,
szerelmes szíve mélyén meleg
szivárvány,
˝Óh, mondd hát, mondd, mit tegyek,
bölcs Fűzfa apó?
boldog legyen a király, nekem az a
jó!˝
Táncol a szép menyasszony, s táncol a
király,
izzó tűz-lelkével félti a
tündérlány.
Ám fellibben a függöny, bevágtat egy
ló,
mosollyal kérgén bólint rá
Fűzfa-apó:
A paripa hátán öreg varázsló
ül,
pálcáját meglibbentve szinte
berepül,
a tömeg hőköl, a menyasszony füstté
vált,
fültépő kacajjal a szél hangján
kiált:
Nem lehettem a tied, légy hát
átkozott,
a lány, aki megmentett tűnjön el,
legott!
Felnézett a király, még meglátta a
lányt,
de ebben a percben már Ő is köddé
vált.
Dermedt lett a csend, a zene
elhallgatott,
A király szíve hallhatóan
dobogott,
eltűnt tehát a jégcsap szívű
boszorkány,
de vele együtt elillant a
szivárvány.
Fekete gyász-éjjel szállt a
palotára,
sötét brokát leplet vontak
ajtajára,
a király - lelkében égő tűz -, útra
kelt,
a palotában már senki sem
énekelt.
Telnek a hónapok, a király
vándorol,
üveghegyen túl és át ezer kék
tavon,
agyában felsejlik még halványan egy
kép,
egy arc - el ne illanjon belőle
végképp!
Keresi a szép lányt, de nem lel
szivárványt,
nem találja nyugtát ezer határon
át,
bocskora elvásott már, szíve
nyugtalan,
nem találja szerelmét a
boldogtalan.
Arany virágok közt egy bíbor
hajnalon
hófehér palotát sejt a
láthatáron,
gyémánt szikrázik ott az ablakok
helyett,
száz szivárványt szórva szét a felhők
felett.
Egyik ablakában az álomarcú
lány,
szívéből sugárzik a forró
szivárvány.
Boldog a király; végre szerelmére
lelt,
szél szárnyán szállva vele
tündérhonba ment.
Újra víg tündérek libbennek az
éjben,
királyuk ragyog a szeretet
fényében,
tündértáncot jár a tündöklő
szivárvány,
muzsika hangja libben a szelek
szárnyán.
2008.09.13
|