Felelős vagy a Rókádért

A róka csak ült,…
Gondolata a távolba repült,
Kis Hercegénél járt sóvár lelke,
habár közben figyelt minden neszre.
Egy darabig tétován álldigált,
később fülét hegyezve kóricált,
kisvártatva lehuppant a fűbe,
s csak várt tovább, várt, fogytán türelme,
fejét lehajtva csücsült a földre:
hiába bújt szíve ünneplőbe.

A Kis Herceg nem jött.
Az erdőre lomhán leszállt a köd.
A róka nem bírt ülni már tovább,
szíve szakadván sokáig sétált,
majd megtörve hanyatlott le a porba…
- fekete felleg vont fátylat a Holdra…-

Sokáig ott feküdt,
szemeiben néma, mély fájdalom ült,
rőt pofácskáján peregtek a könnyek,
a kertben a rózsák százával nőnek…

Rózsából csak egy a fontos: Az Az Egy,
kit óvtál, védtél, ki Érted tűzbe megy.
Vár a rókád, kit megszelidítettél,
Vár a rózsád, akit a széltől védtél,
akinek meghallgattad aggályait,
szelíden tűrted bohó rigolyáit…

Fekszik a porban a róka…
dúl a vihar, telik-múlik sok-sok óra,
A tájra lassan rákúszik a hideg éj,
villám cikázik a sötét fák tetején…
Csak fekszik. Vágyakozva, reménykedve vár…
A Kis Herceg el is feledte már talán…

Valahol egy kutat rejt mélyén a sivatag…
és lehet bár a világban körös - körül fagy,
szívünk mélyén égnek még rejtek - adó tüzek;
nem feledhetjük azt, aki megszelidített.

2008.07.06

Megjegyzés:
Egy gondolat Antoine de Saint Exupery: A Kis Herceg című művének margójára