Fények az éjben

Mindnyájan fénytelen, nyers gyémántok vagyunk,

Isten tenyerébe simulva lapulunk,

és az ezüstösen fénylő idő - ködben

talán brilliánssá csiszolódunk egyszer.

Isten tervéből ha csipetnyit is értünk,

lelkünk repülni vágyik, s szárnyakra lelünk,

a Csend hangjain a végtelenbe érünk,

jóra törekedve, szeretetben élünk.

Keskeny az ösvény, melyen át vezet az út...

felejts el, és bocsáss meg minden háborút!

Önző vágyad soha ne hajszold, ne keresd!

ösvényed csupán egy lehet: a szeretet.

Hallgasd hát, mit suttog Neked a Csend szava,

Brilliánssá csiszolt lelked izzó láva,

melegétől szűkölve oszlik el az éj.

Száz Szivárványt szór szerte szét: Remélj és élj!

2008.06.18