A szerelem... valami más
 
Ódákat zengtek a szerelemről,
de tudjátok-e mi ez a csodás öröm?
Nem a szexus, nem a test vágya, mely végül megöl,
hanem fagyott kőszívbe tavaszt hozó lángözön.
 
Vágy, csók, szex, gyönyörhajhász ölelés,…
néha csak vak, önző, futó kaland a cél.
Az igaz szerelem egész más; minden szó kevés,
mert lelked lelkében oldva a csillagokig ér.
 
Képes vagy magadat megtagadni,
ha ez szerelmed boldogságának ára?
Tudsz mosolyod alá Egóddal visszavonulni,
ha önző vágyad a másiknak lenne kárára?
 
Szeress szelíden, folyton fürkészve,
Vajon mi lehet szerelmed szíve-vágya,
és vonulj a háttérbe, könnyedén visszalépve,
ha Múzsád szeret, ám mégsem lehetsz Te az álma.
 
Ódákat zengtek a szerelemről,
ám csupán arról írtok, hogy mi a gyönyör,
s ha véget ér a varázs perce, amely elsöpör,
párnába fúlva sírtok; mert a kudarc meggyötör.

2008.06.06