Szívünk lángjai

Van olyan láng szívünkben, amely örök,
s nem olthatják el béklyók, vizek, s tőrök,
vagyok, aminek teremtettek: angyal,
őrizem álmod imádságaimmal.

Ajándékom Tőled, hogy fontos vagyok,
és szeretetem el nem utasítod.
Te szemvillanásokból is megértesz,
és bánatomat messziről megérzed.

Ajándékom Neked?… Mit is mondhatok?
Úgy érzem, túl kevés, amit adhatok.
Ámde szemvillanásaidat értem,
gondod - bajod távolból is megérzem.

Elfogadom Tőled, amit kaphatok,
s nem kívánok többet, csak barátságot.
Falakat építesz, s megtettem én is…
a tisztesség mázsás súly marad mégis;

Mert vagyok mégis igazi, örök nő,
vágyom Rád, s szívem is gyengéd, s ölelő,
maradok inkább fehér ruhás angyal,
álomba száműzött gyarló vágyakkal.

Reád soha sem tennék bilincseket,
mert… már nem akarok,
s a pillanattól, mit Veled tölthetek:
mindig boldog vagyok.

2008.05.31