Őrangyalom

Miért vagy az éltem, a sorsom, a fényem,
gyengéd őrangyalom és a jobbik énem?
Távol Tőled létezni miért nem tudok?
Lelkem Nélküled fogvacogva kucorog.

Ha sorsunk rugói messzire száműznek,
életem egére viharfelhők gyűlnek,
a dühödt felleg-éjben kutatlak vakon,
hiányodtól gyötörten fényedre vágyom.

Élnék nélküled, ám bárhogyan szeretném,
vezérfényed nélkül utamat nem lelném,
vak lennék, mint éj-sötétben maradt hajók,
hiányodban szívem üres, szenved, halott.

Száz gondolat száll Feléd a szelek szárnyán,
Hogyha távol vagy is, kérlek, ne hagyj árván!
Szeretet-híd ívén csillanó szivárvány
mosolyodból mindig vidáman kacsint rám.

2008.05.26